Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
694 GERGELY JENŐ vei a jelen politikai helyzetben módjában van a keresztény kormányt támogatni, anyagi segélyt remél ugyan a kormánytól is, de politikai akciószabadságát meg akarja óvni, és az 1927-iki választásokra már most akarja az előkészületeket megtenni."5 7 A püspöki kar határozata, ami a jegyzőkönyve bekerült, meglehetősen általános és homályos, igennek és kitérésnek egyaránt tekinthetjük: „A püspöki kar utasítja Ernszt Sándort, hogy kérelmét írásban is adja elő. Egyelőre a püspöki kar a pártnak támogatását a kívánt összeg erejéig méltányosnak tartja. Mivel az összeg a nagyjavadalmasok jelen kongrua-hozzájárulásával egyenlő, minden nagyjavadalmasnak a kongrua-hozzájárulás reá eső összegét kellene a pártnak megfizetnie."5 8 A határozat általában méltányosnak találta a kérést, de nem mondta ki annak teljesítését. Figyelmet érdemel, hogy a keresztény párt akkora anyagi támogatást kapott volna a nagyjavadalmasoktól, amennyivel ők egy évben a lelkészkedő papság fizetéséhez hozzájárultak! Az már részletkérdés, hogy az esetleg megajánlott támogatást az egyes nagyjavadalmasokon a pártnak kellett volna egyenként behajtani, ami a gyakorlatot ismerve ugyancsak kilátástalannak tűnik. A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt között a fúziós tárgyalások az említett közös pártvacsora után szinte permanenciában voltak. Mindkét párt részéről 3-3 tagú bizottságot küldtek ki. A keresztényszocialisták részéről: Haller István, Griger Miklós és Szabó József; a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt részéről: Huszár Károly, Ernszt Sándor és Wolff Károly. A tárgyalások 1925. december közepére befejeződtek. A bizottság közös javaslata azonban nem a pártszövetség volt, hanem a pártegyesülés mellett foglaltak állást! A keresztényszocialista párt vezetőségét 1925. december 21-re hívták össze, hogy ezt a döntést jóváhagyja. 9 A keresztényszocialista pártban azonban ekkor még nem sikerült végleg leszerelni a fúzió ellenzékét, mert a végleges egybeolvadásról s fúzióról végül is csak 1926. február 18-án született autentikus döntés, a két párt vezetőségének közös értekezletén. Az új párt megalakulásáról a következő közleményt adták ki: „A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és a Keresztényszocialista Párt ma (február 18. GJ) tartotta első közös pártértekezletét, amelyen elfogadták a két párt egyesüléséről szóló előterjesztést. A párt elnevezése: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt. A belszervezeti kérdések előkészítésére a párt bizottságot küldött ki, amelynek Ernszt Sándor, Haller István, Huszár Károly és Wolff Károly a tagjai."60 A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt tagjai a megalakuláskor (ti. nemzetgyűlési képviselő tagjai) a következők voltak: gróf Apponyi Antal, Bartos János, Benárd Ágoston, Bozsik Pál, Buday Dezső, Czettler Jenő, Csilléry András, Cziráky György gróf, Csik József, Ernszt Sándor, Frühwirth Mátyás, Haller István, Haller József, Homonnay Tivadar, Huszár Károly, Jankovich Bésán Endre gróf. Károlyi József gróf, Láng János, Mátéffy Viktor, Petrovácz Gyula, öttevényi Szabó István, Szabó József, Vargha Gábor, Vass József, Wolff Károly és gróf Zichy János. Összesen tehát 57 Uo., 27. p. 58 Uo. 59 Szakszervezeti Élet, 1925. december 20.; Nemzeti Újság. 1925. december 19. Nemzeti Újság, 1926. február 19.
