Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
692 GERGELY JENŐ ki maradt. 1925-ben a keresztényszocialista politikai (és szakmai) mozgalom további hanyatlása, megújulásra való képtelensége Hallerékat fokozottabban különállásuk feladására késztette. Mindkét párt számára fontos volt, hogy a kormányhoz való pozitív viszony ne váljon teljes alárendeltséggé, amihez a püspöki kar erkölcsi és anyagi támogatására volt szükségük. Az egyház viszont csak egy egységes keresztény pártot volt hajlandó bizonyos mértékig támogatni. 1925 szeptemberében került először nyilvánosságra, hogy tárgyalások folynak a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és a Keresztényszocialista Párt fúziójáról. Ezeket a kormánytámogatók részéről Ernszt Sándor kezdeményezte és irányította. Úgy tűnik, az egyesülés a keresztényszocialistáknak volt sürgősebb, mert a pártvezetőség 1925. szeptember 28-i ülésén 3 tagú bizottságot (Haller István, Griger Miklós és Szabó József) küldött ki a fúziós tárgyalásokra. Akkor még úgy tervezték, hogy majd a párt ez évi, december 6-8-i kongresszusa dönt autentikusan az egyesülésről.5 1 A keresztényszocialista párt azonban megoszlott egy szorosabb együttműködés, vagy a szervezeti beolvadás kérdésében. Egyelőre a szoros együttműködés hívei kerekedtek felül. Ilyen előzmények után került sor 1925. október 12-én a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt közös pártvacsorájára a Hungária Szállóban. Itt a pártok vezetői bejelentették a szoros együttműködést. Ennek jelentőségét és mibenlétét először Zichy János gróf méltatta. „A jövőben közösen akarjuk szolgálni azt az ügyet, amely tulajdonképpen már régen közös ügyünk. Ez természetes is, mert a mi pártunk programját a keresztényszocialista párt programjától nem választja el semmi. Mind a ketten olyan politikát csinálunk, amely keresztény gondolattal van szaturálva, és mind a ketten a legitim királyság alapján állunk. Ha van valami különbség közöttünk, akkor ez az, hogy a mi programunk gerince inkább gazdasági, míg az övék szociális. A kettő között azonban olyan szoros összefüggés van, hogy egymást teljesen kiegészítik... A konzervatív körökben valamikor féltek a keresztényszocialista törekvésektől. Nem volt igazuk, mert a tények és a körülmények bebizonyították, hogy a konzervatívok éppen a keresztényszocialisták, mert ők a szociális bajokból akarják kivonni azt a mérges anyagot, amely a radikalizmust szolgálja. Egyikünknek segíteni kell a másikat, és egyik a másik által erősödik." Zichy meghatározta a politikai katolicizmuson belül a keresztényszocializmus helyét és szerepét: a szociális problémák levezetését és a konzerválás elősegítését. A közös nevezőre hozást megkönnyítette az a tény, hogy mindkettő egy tőről fakadt: a Katolikus Néppárttól. Zichy a tekintetben is nyilatkozott, hogy ez a pártszövetség hogyan viszonyul a kormányhoz. „Álláspontunkon egy jottányit sem akarunk változtatni, mert a mi erőnk éppen abban a helyzetben van, amely akciószabadságunkat biztosítja. Nem akarunk nehézségeket gördíteni olyan kormány munkája elé, amely a konszolidációt szolgálja, de mindig résen leszünk, és szükség esetén nem fogunk viszszariadni attól sem, hogy ellenzéki álláspontot foglaljunk el."5 2 Zichy megnyugtatta Bethlent és Vasst, hogy a pártszövetség nem növeli meg ellenzékiségüket; egyértelművé tette, hogy Hallerék álláspontja változik, és nem az övék. 51 A Nép, 1925. szeptember 30. 52 Nemzeti Újság, 1925. október 13.; Népakarat, 1925. okbóer 8.
