Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 683 egyrészt a szociáldemokrácia halálos gyűlölete között."2 2 A párt politikai funkciója változatlanul a szociáldemokrácia-ellenesség, de ezt a „polgári társadalom", tágabb értelemben a bethleni államrezon meg nem értése, azaz támogatása nélkül folytatják. Ha pedig az állam nem támogatja őket, nem marad más, mint az egyház oltalma alá való húzódás. A memorandum központi témája a politika egyik fontos instrumentuma: a sajtó. A keresztényszocialistáknak saját pártsajtójuk nem volt. A legtöbb hírt róluk A Nép című politikai napilap közölte, amely viszont az ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete) orgánuma volt. A beadvány gyakorlatilag egy részletes feljelentés a Központi Sajtó Vállalat és annak lapjai ellen, amelyek, mint keresztény orgánumok, igencsak mostohán bántak a keresztényszocialista párttal. (Ezek: Nemzeti Újság reggeli politikai napilap, Új Nemzedék délutáni lap és az Új Lap.) A keresztényszocialista párt vezetősége azt kérte a hercegprímástól, hogy hasson oda: a KSV lapok változtassák meg magatartásukat a párttal szemben, és változtassanak politikai hangvételükön. Ez azonban irreális igény volt részükről. A KSV ugyanis olyan részvénytársaság, amelynek részvénytöbbsége a gróf Zichy János vezette csoport kezében volt, a részvények másik nagy tömbje pedig a legitimista Károlyi József és csoportja birtokát képezte. Ez a kettő pedig a „középút" híve. A prímás közvetlenül nem gyakorolhatott befolyást e lapok kormánytámogató és mérsékelt irányvonalára. Miközben a keresztényszocialisták nem tudtak olyan anyagi bázisra szert tenni, amely működésüket lehetővé tette volna, és megfelelő külső támogatást sem találtak, a kormánytámogató keresztény politika kellő egyházi segélyezésben részesült. így pl. az Ernszt Sándor által szerkesztett Keresztény Politika című lap 1924 januárjában — Klebeisberg Kunó kultuszminiszter hozzájárulásával — a vallásalapból 10 millió korona támogatást kapott.23 A keresztényszocialista mozgalom segélyezése és támogatása nemcsak a prímásra tartozott, hanem az egész püspöki karnak kellett ebben állástfoglalnia. Ezért az Országos Keresztényszocialista Párt vezetősége 1924. április 8-án memorandumot nyújtott be a püspöki karhoz. A támogatáskérés indoklásaként a keresztényszocialista párt ellen-mozgalom funkciójára hivatkoztak. „Az Országos Keresztényszocialista Párt az 1923. pünkösdi újjászervező kongresszus óta felújult erővel folytatja munkáját, s főképp a szociáldemokrata kerületekben fejti ki működését. Eltekintve a kongresszus alkalmával adott kisebb-nagyobb adományoktól, ezen működését anyagi szempontból úgyszólván teljesen magára hagyatva folytatja, s nélkülözi azokat a minimális eszközöket, amelyekkel nagyobb arányú propagandát fejthetne ki. A pártmozgalom a szakszervezeti mozgalomnak kiegészítése és betetőzése. Oda, ahova a szakszervezeti mozgalom a helyzet mostohasága miatt nem jut el — elér a pártszervezkedés, hogy gátat emeljen a szociáldemokrata és egyházellenes liberális befolyásnak."24 Jellemző az is, ahogyan a párt ellenzéki magatartását indokolta. Anyagi támogatást csak a püspöki kartól várhatnak, a kormánytámogatást nem kaphatják meg, „mert ellenzéki párt vagyunk, s ezt az álláspontunkat a mai súlyos 22 EPL Cat. 55/1191-1924. 6. fol. 2) EPL Cat. 55/411-1924. 24 Uo. 2. fol.
