Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
680 GERGELY JENŐ értékelés szerint a rendszer „tartaléka" funkciójára alakult, és ezt töltötte be, hogy a kormányzat bármilyen — akár külpolitikai — okból bekövetkező bukása estén a hatalomba ne kelljen a liberális vagy más baloldali elemekkel osztozni, hanem a kormány helyébe lépve, a kereszténydemokrácia jelszavával váljék kormányképes párttá. Ez a „kispadon" való szereplés hosszú távon azonban igencsak veszélyes volt, és felőrölte a párt erkölcsi és politikai értékeit. A helycserére ugyanis soha nem kerülhetett sor. Csernoch János hercegprímás is a Keresztény Nemzeti Gazdasági Pártban látta azt a politikai instrumentumot, amely az egyház politikai érdekeit az új helyzetben érvényesíteni képes. 1924. január 13-án Esztergomban került sor a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt országos zászlóbontására. Ez a politikai demonstráció a legitimizmus és a kormánytámogatás jegyében zajlott le, aminek az adott aktualitást, hogy egyetértsenek Bethlen külföldi kölcsönt kereső akcióival, a „nemzet megmentése" érdekében. A legitimisták támogatását, illetve a párthoz való csatlakozását Károlyi József indokolta meg: „Mi, akik ebbe a pártba tömörültünk, látjuk azt az óriási veszélyt, amely ezt az országot állandóan fenyegeti... Mi nemcsak azért támogatjuk a kormányt, hogy az országot megmentse, hanem azért, hogy a keresztény irányzat továbbra is fennmaradjon." 6 A restaurációt, mint konkrét programot feladó konzervatívagrárius legitimista csoport a keresztény nemzeti egység és konszolidáció előmozdítása végett csatlakozott a kormánytámogató párthoz. Ezt a konklúziót Vass József miniszter nyíltan levonta (hiszen annak személyi konzekvenciáit is vállalta). „Hogyan vagyunk a parlamentben? Ez áll egy nagy kormányzópártból, melyet alig választ el tőlünk valami a program szempontjából. Keresztény és nemzeti alapon áll, mint ahogy mi is."1 7 Nem a rendszert támogató programban, hanem a legitimizmusban és az agrárius mentalitásban, illetve szociális törekvéseiben van némi különbség a két párt között. Az új párttal kapcsolatban az egyház álláspontját maga Csernoch hercegprímás fogalmazta meg itt és ekkor: „Nagyon jól tudom, tekintve azokat a férfiakat, akik ennek a pártnak az elitjét alkotják, hogy a katolikus egyház érdekei, amennyiben azok a politikával érintkeznek, itt jó kezekben vannak letéve. Csak egyre szeretném figyelmeztetni a pártot: tapasztaltam — hiszen én voltam annak idején egyik kezdeményezője a néppártnak —, mióta politikával foglalkozom, hogy tisztán magunkra utalva mi nem vagyunk képesek sem a katolikus egyház érdekeit kellőképpen védeni, sem pedig az országnak olyan hasznokat biztosítani, amelyekre az ország éppen a katolikusokkal szemben számít... Kizártnak tartom tehát, hogy mi tisztán magunkra hagyatva, tudjunk csinálni katolikus politikát, amely védelmezné az egyház érdekeit úgy, hogy természetesen az ország érdekeit is figyelembe vegye. Mindazonáltal a katolikus érdekek védelmét programunkból ki nem hagyhatjuk, hiszen azért képezzük most is az ország lakosságának többségét, hogy valamiképpen iparkodjunk a katolikusok jogait biztosítani, és legalább többet le ne faragjanak belőlük, mint amennyit eddig a századok folyamán sikerült. A többi jóakaratú pártok és emberek közreműködése nélkül ezt nem tehetjük. Iparkodjunk tehát fenntartani a jó viszonyt a konzervatív és jó 16 Nemzeti Újság, 1924. január 15. 17 Uo.
