Századok – 1990

Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670

Gergely Jenő A POLITIKAI KATOLICIZMUS ÁTRENDEZŐDÉSE A BETHLENI KONSZOLIDÁCIÓ ELSŐ FELÉBEN (1923-1926) Az 1919 augusztusában felülkerekedő ellenforradalom eszmei-ideológiai és politikai berendezkedésének egyik alternatívája a politikai katolicizmus radikális szociális irányzata, a kispolgári és munkás rétegekre támaszkodó keresztényszocializmus volt. A keresztényszocialisták ekkorra nagyrészt rendszerbe foglalt eszmei-ideológiai konstrukcióval rendelkeztek, amelynek alapjait a katolikus szociális doktrína képezte, s ebből alakult ki a keresztény-nemzeti ideológia vallásos áramlata. De a keresztényszocializmus gyakorlati szervezeti formái is készen álltak, így részint a keresztényszocialista szakegyesületek, mint a munkásmozgalom keresztény és nemzeti alapra állításának instrumentumai, részint a politikai keretek, a keresztényszocialista politikai párt (sőt pártok) formájában. Az 1919 augusztusában megszerveződő keresztényszocialista párt volt a gerince a politikai katolicizmus ekkori párttá szerveződésének, amelynek első formáját az 1919. augusztus végén létrejött Keresztény Szociális és Gazdasági Párt jelentette. Ez a jellegét tekintve keresztényszocialista alakulat — a jobboldali keresztény politika egységének megteremtése érdekében — 1919 októberében egyesült a Friedrich-Teleki-féle Keresztény Nemzeti Párttal, és létrehozták a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját, amely 1922 elejéig az egyik koalíciós kormányzó párt lett. A bethleni konszolidáció politikai kibontakozásakor a KNEP elemeire hullott szét, és egyik bomlásterméke lett a külön keresztényszocialista politikai párt, élén Haller Istvánnal. A keresztényszocializmus magyarországi története során — eltekintve 1919-20 néhány hónapjától —, nem vált autonóm politikai diszciplínává, az országos politikát meghatározó, vagy azt komolyan befolyásoló tényezővé. Létezése külön pártként, vagy más pártokban, szoros kapcsolatban áll a hazai politikai katolicizmus egészének problematikájával. Úgy is mondhatnánk, hogy nálunk a keresztényszocializmus a politikai katolicizmus egyik változata, egyik taktikai eleme volt, és maradt. Különböző okok következtében itt nem vált önálló, sajátos arculatot és érdekorientáltságot kifejező politikai vonulattá. A keresztényszocializmus politikai önállótlanságának, politikai önkifejezése és önmegvalósítása elmaradásának voltak immanens okai is, de döntően más, a mozgalmon kívül álló ok játszott közre: a magyarországi katolikus egyház helye és szerepe az adott struktúrában, viszonya a politikai hatalomhoz. Nálunk olyan szisztéma alakult ki és működött eredményesen egészen 1944-ig, amelyben nem a katolikus politikai párt, hanem közvetlenül az egyházi felső vezetés politikai akarata érvényesült. Miután az egyház és állam kapcsolatrendszerében ennek jól bevált mechanizmusa mű-