Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
632 Ρ RITZ PÁL ket a magyar társadalmon belül elszigetelje. Mégis, az ilyen beállítás egyfelől nem volt a fentiek miatt tartalmilag teljesen igaz, másfelől pedig taktikailag nem lehetett szerencsés, mert gondolati egyoldalúsága miatt nem lehetett igazából meggyőző. A színvonalasabban gondolkodó fajvédők felett tehát ezzel a felfogással-beállítással a külügyminiszter nem állt túlzottan magasan. Anélkül, hogy Csáky írásának jelentőségét túldimenzionálnánk, érdemes a kérdéskörnél még egy aspektusból elidőzni. Az európai politikában az első világháború után a francia túlsúly faktum volt, következőleg a hozzá való igazodás, igazodási készség igazán nem igényelt semmiféle előrelátást, csupán engedni kellett az adott jelen atmoszférájának. Innen nézve azt mondhatjuk, hogy Csáky Imre az adott helyzethez igazodott, és ennek révén szeretett volna eredményt elérni, míg a fajvédők a maguk szubverzív tevékenységükkel. Miközben azonban a fajvédők itthon és a szomszédos országokban a maguk turbulens akcióit szervezték, gondolkodóbb vezetőik tekintetüket egyúttal a messzi jövőbe is irányozták, mert a német nagyhatalom ismételt feltámadásában reménykedtek.3 1 Visszatérve a fajvédők külpolitikai műveltségének gyarapodására, meg kell említeni, hogy közvetett módon abban fontos szerepet játszottak Kozma Miklós helyzetjelentései. Az ΜΉ vezetésével nyert kulcsfontosságú pozíció birtokában Kozma már 1921 elején elhatározta, hogy a bel- és a külpolitikai helyzetre vonatkozó ismereteit rendszeresen összefoglalja, és egyben a magyar külügyi szolgálat külföldi állomáshelyeken szolgáló tagjai számára kőnyomatos úton sokszorosítva megküldi. Ilyenformán Kozma természetesen elsősorban a külügyi szolgálat ismereteit gyarapította, a diplomaták, konzulok, követségi sajtómunkatársak szemléletét befolyásolta, köztük azokét, akik — mint például Hory András, gróf Csáky István — közel álltak a fajvédőkhöz. Mindazonáltal ezek a helyzetjelentések azért hathattak közvetett módon a fajvédők nézeteire, mert azt egy fajvédő politikus készítette, tehát joggal feltételezhető, hogy a helyzetjelentések megfogalmazása révén a szerző kénytelen volt egy-egy kérdést jóval szisztematikusabban átgondolni, mintha ilyen összeállításokat nem készített volna, tehát egyben saját magát is képezte. Ezen kívül joggal feltételezhető, hogy fajvédő barátainak körében Kozma.sokszor a helyzetjelentések értelmében nyilatkozhatott meg, azok gondolatmenetét fogalmazta meg újra.32 Kozma sok egyéb szempontból is előrevivő szerepet játszott a fajvédők között. A politikai élet kulisszái között otthonosan mozogva kapcsolatot épített ki a budapesti követségek — főleg a német és az osztrák misszió — munkatársaival. 1927. május 10-én — például — levelet írt Bajcsy-Zsilinszky Endrének, amelyben elmondja, hogy szombat délutáni teára invitálta Schoen német, Calice osztrák követet, két-három kül-31 Magyar Külpolitika 1920. X. 4. (23. sz.); Szózat 1920. I. 21. 32 K. 429. 1. csomó. A helyzetjelentések elé utólag — 1923. VI. 29-én — (rt sorai szerint Kozma összesen 92 címre küldte meg összefoglalóit. Mivel a címek egy részére németül, ill. franciául mentek a tudósítások, ezért feltételezhető, hogy azokat a címzettek továbbadták ottani nem magyar ismerőseiknek. Mindenesetre Kozma az említett bevezetőben érezhető büszkeséggel említi meg, hogy azok „nyomait gyakran látom viszont Európa és Amerika sajtóorgánumaiban." Elhatározása mellett egyébként Kozma Miklós egészen 1926-ig tudott kitartani. Az ezen esztendőkben elkészült, nem ritkán gazdagon dokumentált jelentései a korszak történetének feltárása szempontjából is fontos forrássá váltak, amint azt az elkészült történettudományi munkák mutatják.
