Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
630 Ρ RITZ PÁL megbízatása, zágrábi tartózkodása 1918 november-decemberében is növelte. Nincs arról szó, hogy e katonadiplomáciai megbízása látókörét európai horizontra szélesítette volna, ám a déli szomszédok dolgaiban való alaposabb tájékozottsága mégis egy nagyon fontos kérdésben segítette hozzá a reálisabb látásmódhoz. A szerbek (és nem, mint sokan akarták, a horvátok) támogatása mellett van, mert úgy látja, hogy a szerbektől lehet többet várni. Később ez a műveltséganyag tovább gyarapodik, de mielőtt erre rátérnénk, a reális viszonyításokhoz emlékeztetni kell arra, hogy származásuknál, neveltetésüknél, addigi életútjuknál fogva képzettebb magyar politikusok is sok szempontból ekkortájt még a fajvédőkkel rokon módon vélekednek a külpolitika számos fontos kérdéséről. Elegendő itt csupán utalni arra, hogy az osztrák-bajor-porosz szélsőjobboldali szervezetekkel való 1920. évi együttműködés a hivatalos Magyarország, a Külügyminisztérium tudtával, segítségével, befolyásával zajlott. Az 1920. júliusi EX-MOVE-Orgesch-Orka tárgyalások — vagyis a magyar és bajor szélsőjobboldali szervezetek együttes fellépési kísérletei — bizony nagyon sok kalandor elemet tartalmaztak, ám attól a miniszterelnök-külügyminiszter gróf Teleki Pál, a minisztérium vezértitkára, a ballhausplatzi képzett diplomata, Kánya Kálmán sem tartotta távol magát.3 0 Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hagyományos uralkodó körök és a fajvédők felfogása közé egyenlőségjelet kellene tenni, ám a kapcsolat, a kapcsolódás mégis kézenfekvő. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolódásnak az ország hihetetlenül tragikus, mélyrezuhant helyzete volt az oka, amelyből való kilábalásra kezdetben még a hivatalos politika intézői is szinte minden adódónak látszó eszközt készek voltak megragadni, akár még az ilyen kalandortermészetűeket is. Míg ellenben a hagyományos uralkodó körök ebben az időszakban fontolgatják a franciákkal való nagyszabású tranzakció esetleges esélyeit, addig a fajvédők szinte kizárólag csupán az azonnali, erőszakos megoldások bűvkörében mozognak. A fajvédők külpolitikai nézeteinek megítéléséhez fontos támpontot jelenthet a korabeli hivatalos külpolitikai tényezők nézeteinek szemügyre vétele. Gróf Csáky Imre frissen kinevezett külügyminiszter 1920. október elején cikket közölt a Magyar Külügyi Társaság hetilapjában, a Magyar Külpolitikában „A külpolitika és a sajtó" címmel. Az írás, bár egyetlen alkalommal sem nevezi néven — sem irányzatként, sem személyesen — a fajvédőket, mégis egészében nagy támadás külpolitikai nézeteik ellen. Elmondja, hogy Magyarországon a politikát nem a körülmények alapján, hanem vágyainkból kiindulva alakítjuk. Ezzel a „kívánság-gondolkodással" szemben hangsúlyozza, hogy politikánkat mindig az adott helyzethez kell igazítani. Ennek az az alapfeltétele, hogy a külfölddel felvegyük az érintkezést, jó viszonyt kell létesíteni elsősorban a nyugati hatalmakkal, másodsorban közvetlen szomszédainkkal. Első feladat ehhez, hogy a külfölddel megismertessük magunkat, mert eddig az osztrák birominiszterelnökségének időszakában vagyunk — aktuálpolitikai, taktikai jelentőségük volt, amit forrásértékük elbírálásánál hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Révay egyrészt azt sugallja, hogy Gömbös a bethleni örökséghez igazodott, másrészt pedig olyan készséget tulajdonít főhősének, amellyel az valójában nem rendelkezett. ", 0 A tárgyalásokra ld. részletesen: Soós Katalin: Burgenland az európai politikában 1918-1921. Bp,. 1921. 65-75., 90-96. Prónay: im. 201.
