Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 609 ta blokk létrehozásán fáradozik, s hogy a német „minotauruszra" vetett „mosolyai" is ezt a célt szolgálják. Érzékelte azonban azt is, hogy Bethlen érzelmei Németországgal szemben legalábbis ambivalensek, hogy „mosolyai" mögött a jövőt illetően nyugtalanság rejtőzik, s hogy a francia politika számára ez egy mindeddig kiaknázatlan lehetőséget rejteget.142 „Adott lévén geográfiai helyzete — továbbította például Behlen szavait 1929 tavaszán — Magyarországot keletről a szláv, nyugatról a német veszély fenyegetheti. A szláv veszély miatt nemcsak Lengyelország, hanem szükségképpen Románia felé is közelednie kell. A német veszély (Anschluss, egyoldalú német befolyás lehetősége Csehszlovákiában) miatt pedig azok felé kell fordulnia, akik akár Keleten, akár Nyugaton ugyanezt a fenyegetést érzik, és az európai egyensúly fenntartását óhajtják. 4 3 Részben De Vienne jelentései, s részben az olasz-magyar szerződés és az ehhez kapcsolódó magyar diplomáciai aktivitás következtében a húszas évek utolsó harmadában a Quai d'Orsay irányítói is újragondolták magyar-politikájukat. A Magyarországgal szemben folytatott francia politika enyhülésének már 1927-ben mutatkoztak jelei, s 1928-29-ben ezek a jelek egyre szaporodtak. Korányi Frigyes párizsi magyar követ 1928. május 3-i jelentésében így foglalta össze ezt a hangulatváltozást: „A frankügy Franciaország közvetlen gyűlöletét teremtette meg. Azóta azonban ez a gyűlölet eloszlott, s Magyarország erőteljes talpraállása, nemkülönben az olasz barátsági szerződés révén izoláltságából való kilépése jobban ránk vonta a figyelmet. Ennek folytán mindig több komoly francia tényező foglalkozott a magyar kérdéssel, és nyerte azt a benyomást, hogy Magyarország az európai politika sakktábláján mást is jelent, mint a kisantant veszélytelenné tett hadifoglya. A mind sűrűbbé vált személyes érintkezések magyarok és franciák között, az optáns-ügy s a Rothermere-akció folytán itt is köztudomásra jutott sok igazságtalanság, s nem utolsó sorban az a felvilágosító propaganda, amelyet az itteni nehéz terréniumon, hacsak csendesen és korlátok között is, folytathattunk, mindig több rokonszenves gócpontot is támasztottak, s mindezeknek a tényezőknek összhatása általánosságban hajlamot idézett elő a vezető körökben is, hogy abbahagyják velünk szemben az à limine való elzárkózást, s némi érdeklődéssel hallgassanak meg. Ma már módunkban van magánérintkezésben Magyarország olyan aspirációit is szóvá tenni és megindokolni, amelyekről pár év előtt még mérsékelt franciákkal is lehetetlen volt beszélni."145 A francia politika módosulása Bethlen személyének és belpolitikájának megítélésére is kihatott. A Külügyminisztérium félhivatalosa, amely egy-két évvel korábban — például a frankhamisítás idején — Bethlent még Közép-Európa legreakciósabb, feudális politikusaként mutatta be, 1928 végén olyan elismerő cikket közölt róla, amilyen korábban csak az angol és olasz lapokban szokott megjelenni. Bethlen módszerei — olvashatjuk ebben — természetesen „vitathatók" és „megkérdőjelezhető az is, hogy egy kicsit több liberalizmus nem tenné-e lehetővé ugyanolyan tartós eredmények elérését?". Ám — folytatódik a cikk — „nem szabad elfelejteni, hogy Magyar-142 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 53. 94-95. és Vol. 54. 124-127. 14J Uo. Vol. 54. 16-19. 144 Bethlen István Titkos Iratai. Szerk. Szinai Miklós és Szűcs László. Bp. 1972. 273. 145 IRATOK IV., 186-187. Vö. uo. 247.
