Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 607 élénkítésére. A közeledés Olaszország érdekeivel sem ellenkezett. 1927-ben Mussolini maga ajánlotta Bethlen figyelmébe ezt a lehetőséget.13 4 A magyar-lengyel tárgyalások 1927 őszén kezdődtek, s 1928 végére jutottak el egy döntőbírósági szerződés aláírásának stádiumáig, a tárgyalások során Pilsudski marsall kifejezte reményét, hogy a lengyel-magyar baráti jó viszony az évek múltával tovább fog fejlődni. Bár a békeszerződés döntéseinek megváltoztatására pillanatnyilag semmi lehetőséget nem látott, a revízió szükségességének napirenden tartását és a békeszerződés későbbi időpontban törénő módosításának tervét támogatta.135 Az olasz elképzeléseknek megfelelően a lengyel-magyar döntőbírósági szerződéshez hasonló egyezményt kötött 1929-ben Magyarország Bulgáriával is. Törökországgal, amely Olaszország Földközi tengeri és balkáni politikájának egyik pillére volt, ennél messzebbmenő kapcsolatok kialakítására is sor került. Az 1929. január 5-én aláírt semlegességi és döntőbírósági szerződésben a két ország kötelezte magát, hogy minden olyan szövetségtől távol marad, amely a másik fél ellen irányul. Továbbá semlegességet vállaltak arra az esetre, ha egyiküket nem provokált támadás érné.13 6 A szerződés maga után vonta a két ország közötti kapcsolatok megélénkülését. 1930. októberében a török nemzeti ünnepre Bethlen meghívást kapott Ankarába hivatalos látogatásra. A török politikusokkal — elsősorban Musztafa Kemállal — folytatott megbeszélésein Bethlen főleg a pánszláv veszélyt és az ebből eredő török-magyar érdekazonosságot hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a pánszláv törekvések első sikere a török birodalom kiszorítása volt Európából, a második a Monarchia széttörése, s a harmadik egy „nagyszláv birodalom megalapítása volna, amelynek tudatos és metodikus előkészítése folyamatban van". Ezzel kapcsolatban ismertette a nyugati szláv korridor megvalósítására irányuló 1919-2l-es törekvéseket, valamint Kárpátalja geográfiai jelentőségét, melynek „létcélja, hogy keleti korridort alkosson az oroszok felé". Kemál közbevetésére elismerte, hogy a „mai Oroszország" nem folytat pánszláv propagandát. Hozzátette azonban, hogy a jövőre nézve ez a lehetőség egyáltalán nem zárható ki, „különösen akkor, ha az orosz birodalom meg találna erősödni". Megegyeztek, hogy a „pánszláv politika" ellensúlyozása, s ennek alárendelten Bulgária szorosabb bevonása az olasz szövetségi rendszerbe, egy status quo alapján álló Balkán-unió létrehozásának megakadályozása, s végül a kisantant „megbontása" országaik közös érdeke. Az utóbbival kapcsolatban Kemál megígérte: „...a Jugoszláviával és Romániával fennálló vitás kérdések elintézésében" Magyarország számíthat Törökország segítségére.137 Az olasz-magyar, s az ezeket kiegészítő osztrák-magyar, lengyel-magyar, bolgár-magyar és török-magyar szerződések révén az 1920-as évek végére Magyarország kilépett nemzetközi elszigeteltségéből, és egy olyan formálódó szövetségnek képezte részét, amely Franciaország és a kisantant Duna medencei hegemóniájával szemben jelentett kihívást. Ez kétségtelen külpolitikai eredmény volt, amely Bethlent 134 IRATOK IV. 61. 135 Uo. 235. és Juhász: i.m. 114. 136 Juhász: i.m. 115-116. 137 IRATOK IV. 434-441.
