Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
580 ROMSICS IGNÁC Bethlen fenti kijelentésének természetesen ugyanúgy hiba lenne túlzott jelentőséget tulajdonítani, mint áprilisban a francia követ, más alkalmakkor pedig az angol vagy az olasz diplomaták előtt tett, szinte szórói-szóra egyező nyilatkozatainak. Mindezek nem egy szilárd és átgondolt külpolitikai doktrína megfogalmazásai, hanem egy független diplomácia folytatására képtelen kisállam pillanatnyilag szinte teljesen reménytelen támaszkeresésének következetlen megnyilvánulásai voltak. Andrássy és Apponyi, akik egy európai nagyhatalom jóval következetesebb diplomáciai stílusához szoktak, idegenkedve és némi malíciával reagáltak ezekre a kétszínűségekre, ha értesültek róluk. 2 Bethlen, Bánffy és Teleki, a három erdélyi gróf viszont magától értetődő természetességgel alkalmazta, vagy próbálta alkalmazni az önálló erdélyi fejedelemség diplomáciájából jól ismert fortélyokat. „A kül- és belpolitikai szükségszerűségek függvénye, hogy mit mondok és csinálok. Az én politikámat a körülmények alakítják" — fogalmazta meg ezzel kapcsolatos ars poeticáját egy alkalommal Bethlen. A beilleszkedési politika őszintétlenségét és a status quo felborítására való készséget bizonyítja az is, ahogy a különböző irredenta szervezetekkel Bethlen politizált. A beilleszkedési politika hitelét növelendő a különböző irredenta szervezeteket a kormány 1921 nyarán hivatalosan feloszlatta. Valójában azonban csak annyi történt, hogy a provokatív nevű szervezeteket átkeresztelték, vagy más, semlegesebb nevű egyesületekbe olvasztották. Az erdélyi propagandával foglalkozó Magyar-Székely Szövetség például ettől kezdve Népies Irodalmi Társaság névre hallgatott, a Területvédő Liga pedig a Magyar Nemzeti Szövetség egyik tagozatává vált. Mindeme szervezetek a Társadalmi Egyesületek Szövetségén (TESZ), mint csúcsszervezeten keresztül Bethlen közvetlen fennhatósága alá tartoztak. Az új hierarchia szerint az irányítás és a szükséges anyagi eszközök elosztása a TESZ két új vezetőjének, Teleki Pálnak és Pap Antalnak a jogköre lett. Ők viszont a pénzt is és az utasításokat is a miniszterelnökségtől, az esetek többségében közvetlenül Bethlentől kapták.14 A TESZ-től és az irányításával működő propagandaszervezetektől a nyilvánosság, s különösen a külföld előtt Bethlen a továbbiakban mindig élesen elhatárolta magát. Akcióikat a magyar társadalom véleményét és érzelmeit kifejező megnyilvánulásokként állította be, melyeket a kormány legfeljebb mérsékelni, de teljesen megakadályozni semmiképpen sem tud. A valóságban viszont mindenkori diplomáciai eszköztárához tartoztak ezek a szervezetek. Ők mondták el, vagy tették meg azt, amit a kormány nem akart, vagy nem tudott, de amelyekre a hivatalos diplomáciában mindenkor hivatkozni és támaszkodni lehetett.15 Ezt a szerepmegosztást modellértékűén példázta az osztrák-magyar határvita, az ún. nyugat-magyarországi kérdés lezárulása. 12 OL P 4. Andrássy Gyula Hagyatéka (továbbiakban AGYH). Andrássyné naplója. 330. tét. 1921. aug. 29. 13 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 115. De Vienne 1930. nov. 16-i jelentése. 14 OL Κ 27. Minisztertanácsi jkv. 1921. aug. 12. és Iratok az ellenforradalom történetéhez (továbbiakban: IRATOK). II. köt. Szerk. és bev. Nemes Dezsó. Bp., 1956. 177-181. Vó. B. Bernát István: A Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központja a revíziós propaganda egységéért 1920-1928. Kézirat. 73 p. 15 B. Bernát: i.m.
