Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 53 Ha figyelmesen tanulmányozzuk a fenti táblázatot, láthatjuk, hogy az árfolyamok — a várható, kis mértékű piaci ingadozásokat leszámítva — mindvégig megfelelnek az 1 cseh garas = 6,66 bécsi dénár kurzusnak: 14,5 garas = 96,66 bécsi dénár 15 garas = 100 bécsi dénár 17 garas = 113,33 bécsi dénár 18 garas = 120 bécsi dénár Ennek alapján a fenti árfolyamtáblázatban ki lehetett egészíteni a hiányos adatsorokat, olyképpen, hogy ahol csak az egyik érték a garas vagy a bécsi dénár -— volt ismert, ott ebből kiszámítottam a neki megfelelő hiányzó értéket. Ezeket a számított — azaz nem forrásadatból vett — értékeket szögletes zárójelbe tettem. Táblázatunk szerint a 14. század utolsó évtizedében megváltozott a garas és a bécsi dénár értékviszonya: a korábbinál valamivel kisebb értékű dénár került forgalomba, amelyből 6,66 helyett immár 7—7,5-öt számítottak a garasra. Ami a magyar ezüstpénzt illeti, szemmel látható, hogy az 1367—82 között vert dénároknak a bécsi és prágai pénzhez viszonyított értéke — tehát nyilván az ezüsttartalma is — változatlan maradt. A kurzus kétszer változott meg: 1373-ban 150 dénárra, 1380-ban 160 dénárra ugrott az aranyforint értéke, sőt 1382-ben már kezdtek 180 dénáros aranyforintban számolni. Ezek a változások azonban nem a „pénzrontásból" fakadtak, hanem a garas és a bécsi dénár értékvesztését követték, némi késéssel ugyan, de elég pontosan. Ebből megállapítható, hogy 1367 és 1382 között Magyarországon valójában ugyanolyan minőségű dénár maradt forgalomban. Eredményünk összhangban van a numizmatikusokéval. Lajosnak eme állandó ezüsttartalmú pénze nyilván nem más, mint az a jó ezüstpénz, amelyet 1372-től ,,szerecsenpénzként" emlegettek, és amely előtt egy ideig a hasonló minőségű, szintén szerecsenjeles „szentlászlós" dénár forgott.10 4 A magyar és a külföldi árfolyam között azonban találunk egy lényeges különbséget. Mind a bécsi, mind a garasárfolyamok híven tükrözik a forintpiac lassú, többé-kevésbé folyamatos változását. A magyarországi forint/dénár kurzus ettől eltérő volt. Itt a dénár nem „lebegett" a mindenkori aranyár függvényében, hanem az árat a kincstár irányította. Láthatóan az történt, hogy a kamara időről időre 98 1348, budai káptalan: pro 100 marcis scilicet 400 florenis aureis (Ζ. II. 317). 99 1355: florenum pro 21 grossis dando et recipiendo (Bánffy I. 205). 1 budai márka=4 arany=84 új magyar garas. 100 Graus i. m. 589-590. Az 1345. évi adat hitelessége kérdéses; az árfolyam túl magasnak látszik. 101 computando florenum per 90 den. (Vat. I/l. 446). 'υ" A schilling (vagy solidus) számítási pénz volt, és Ausztriában 30 dénárt jelentett. 103 J. v. Belházy: Die Wiener Mark vor 1694 und die Wiener Pfenninge im XIV. Jahrhundert. Numismatische Zeitschrift 28 (1896) 201. 1357-ben 105 Mark Silber 440 Gulden-nel egyenld, uo. 202. Itt csakis a 210 g-os márkára gondolhatunk. 104 Ld. a Királyi dénárok c. fejezetben.
