Századok – 1990

Folyóiratszemle - Wekszelmann M. I.: A nemzeti burzsoázia kialakulása III–IV/559

FOLYÓIRATSZEMLE 575 VEKSZELMAN, M. I. A NEMZETI BURZSOÁZIA KIALAKULÁSA KÖZÉP-ÁZSIÁBAN A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN Egyenetlenül, gyengén feldolgozott problémakör vizsgálatának szentelte cikkét a szerző. A kutatás helyzetét elsősorban a statisztikai adatok hiányos volta magyarázza. A Turkesztán kormányzóságra vonatkozó kimutatásokban főként kereskedők szerepelnek, ill. rendi hovatar­tozás és nem társadalmi helyzet szerint csoportosították az adatokat. Emellett szemléleti prob­lémák is motiválták a kutatókat. A kézmű- és kusztáripar kategóriájába sorolták a térség ipa­rát, nem tételezték a gyáripar, s ennek függvényében a helyi burzsoázia létét. A működő üze­mek, vállalkozások adatainak hiányos volta is alátámasztotta ezt a szemléletet. Vekszelman a korábbi publikációk, s heterogén, de használható forrásbázis vizsgálata alap­ján mutatja ki, hogy a helyi etnikumok körében tőkés vállalkozókról beszélhetünk a 20. sz. első évtizedeiben. Elsősorban az orosz hitelbankoknak a térségre vonatkozó iratanyagai hasz­nosíthatóak. A hitelügyleteket megelőzően ugyanis informálódtak, tájékozódtak a kölcsön­igénylők vagyoni viszonyairól, s az ezzel kapcsolatos iratok jelentős része fennmaradt, tanul­ságos a helyi társadalmi viszonyok, azon belül a téma kutatása szempontjából. Hasonlóan a bankok elnökségi üléseinek jegyzőkönyveihez, valamint a bankfelügyelőségek jelentéseihez. Szétszórt, de szisztematikus kutatómunkával eredményesen hasznosítható forrásbázist képez­nek a téma vizsgálatához a központi orosz kormányszervek iratanyagainak egyes fondjai. Mindezek alapján a kialakuló közép-ázsiai burzsoázia társadalmi származás szerint uzso­rás kereskedők, vállalkozó feudális előkelők, falusi hivatalnokok és sikeres kézművesek kö­zül került ki. Etnikailag zömében üzbég, helyi eredetű zsidó és kirgiz volt. A Buharai Emír­ségben a 20. sz. elején kb. 100 olyan nagykereskedőt és vállalkozót regisztráltak, akiknek 20-50 ezer rubel alaptőkéje volt. Hasonló eredményre vezettek a Chivával kapcsolatos vizs­gálódások. Többségük nem csupán pénztőkével, hanem ingatlan vagyonnal is rendelkezett, s ezt kínálta biztosítékul a kölcsön igénylése alkalmával. A legelterjedtebb a gyapottisztító, gyapotfeldolgozó üzemek (manufaktúrák) alapítása volt. Az 1880-as években indult a folyamat, s 1911-ben már csaknem 300 ilyen üzem működött, felerészben helyi vállalkozók tulajdonában. Közülük egyesek több üzemmel is rendelkeztek. Szerzőnk hangsúlyozza, hogy technikai felszereltség szempontjából többnyire a kor európai színvonalán álltak ezek a gyapotfeldolgozó üzemek, mivel új iparágról volt szó. Számottevő olajsajtoló ipar működött. 1911-ben egyharmaduk (22-7) volt helyi vállalkozók tulajdonában. A 75 bőrkikészítő műhely, ill. manufaktúra kétharmad részben a kialakuló helyi burzsoázia tulajdonát képezte. Szórványosan, s főleg gazdag kereskedők bányavállalatokba is betársul­tak. Jelentős volt a vasútépítkezési vállalkozók száma, s az 1890-es évek derekától az orosz bankok — főként az Orosz-Kínai, a Moszkvai Kereskedelmi — helyi fiókjaiba is betársultak a helyi pénztőkés elemek. Maga a buharai emír is több érdekeltséggel rendelkezett. A fentiekben összefoglalt átfogó megállapítások Vekszelman cikkében név szerinti felso­roláson is alapulnak, argumentálva a közép-ázsiai tőkés vállalkozók helyi jellegét. (Isztorija SzSzSzR, 1987. 3. szám 156-164. I.) M

Next

/
Oldalképek
Tartalom