Századok – 1990

Történeti irodalom - Problemü vnutrii vnesnepoliticseszkoj isztorii Rumünii novogo i novejsego vremeni (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/534

534 TÖRTÉNETI IRODALOM nemzetiségi törvényt elemezve bizonyítja, hogy azok jelentős liberális jogokat foglaltak ma­gukba, a nemzetiségek várakozásától azonban messze elmaradtak, s azok ellenállását nem si­került leszerelni. Az egyes nemzetiségek eltérő társadalmi fejlettsége a magyar kormány dif­ferenciált magatartását vonta maga után, melyet, Eötvös és Deák halálát követően, összessé­gében a nacionalizmus térnyerése, a 19-20. század fordulójához közeledve a sovinizmus fo­kozatos erősödése, az érdemi megoldásra való alkalmatlanság jellemzett. Andrej Mitrovic (Die Balkanpläne der BallhausplatzB-ürokratie im Ersten Weltkrieg, 1914-16) a Monarchia erősen szerb-ellenes politikáját a birodalom belső gyengeségéből sar­jadó agresszivitással, a fiatalabb osztrák-magyar diplomata generáció színrelépésével magya­rázza. A vizsgált években született memorandumok elemzésével rekonstruálja az 1906 után markánsan elkülönülő két alapvető balkáni koncepciót: a Szerbia teljes megsemmisítését, a Monarchia és Bulgária közötti felosztását szorgalmazó maximalista programot, ill. a nagyobb annexiók helyett a stratégiai szempontokat érvényesítő határkiigazítással beérő, s a megcson­kított Szerbiát elsősorban gazdasági eszközökkel a Monarchiához csatolni, alárendelni óhaj­tó minimális programot. Hangsúlyozza, hogy valamennyi irányzatot egyesítette a Balkán fe­letti uralom megszerzésének vágya; nézetkülönbségek csak a végrehajtás eszközeinek és rész­leteinek megítélésében jelentkeztek. A kötet, melyet Glatz Ferenc historiográfiai áttekintése zár, sajátos megközelítéseket, je­lentős új ismeretanyagot, különböző értékrendeket közvetít az olvasó felé. Egyes tanul­mányok eredetisége, friss szemlélete, szellemisége, a modern egyetemes történetíráshoz kap­csolódó sikeres törekvése szerencsésen ellensúlyozza az összeállítás írásait egyébként jellem­ző minőségi hullámzást. Erdődy Gábor PROBLEM!) VNUTRI- I VNESNEPOLITICSESZKOJ ISZTORH RUMÜNII NOVOGO I NOVEJSEGO VREMENI. Kisinev, 1988, Stiinca, 228 p. ROMÁNIA ÚJ- ÉS LEGÚJABBKORI BEL- ÉS KÜLPOLITIKAI TÖRTÉNETÉNEK PROBLÉMÁI A nagyrészt helybeli, kisinyovi történészek által írt, Sz. A. Magyievszkij felelős szerkesz­tésében megjelent kötet elsőrendűen a „hosszú" 19. század egyes kérdéseit vizsgálja, a kül­politika vonatkozásában sokszor orosz külügyi levéltári anyagokat is felhasználva, általában pedig zömmel a kiadott források és a szakirodalom alapján. A belpolitikai résznek mintegy irányadó tanulmányát V. N. Vinogradov, a jól ismert moszkvai román szakértő írta ,,A román burzsoázia történetéből: forradalmiság — reformiz­mus — liberalizmus — konzervativizmus". A román uralkodó osztályok fejlődését olykor az oroszországi helyzettel egybevetve úgy látja, hogy a nagytőke és a nagybirtok szimbiózisa mintegy nemzeti sajátosságnak tekinthető. Akis- és középbojárság soraiból kikerült 48-as for­radalmárok (hozzátehetnénk: nem egy nagybojári származék is akadt köztük) hamarosan le­vetették forradalmiságukat, csupán reformokra törekedtek, de még ezek sem voltak radikáli­sak, legfeljebb a hazai mozgalmak nyomására. Az 1866-os fordulat, Hohenzollern Károly ura­lomra kerülése nem tekinthető Thermidornak, hanem tartósabb rendszert hozott létre. Magyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom