Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 47 garasokban számolják,7 8 ez pedig egyértelműen arra mutat, hogy az új garas azonos értékű volt a csehországival. Ebből kénytelen vagyok arra következtetni, hogy a C. N. H. II. 3. sz. pénz Károlynak nem legkorábbi, hanem legutolsó ezüstgarasa volt és 1337-ben volt rövid ideig forgalomban.79 Kevésbé problematikus a Nagy Lajos-kori garas pénzlábának megállapítása. 1345-ben egy ,,új" garast (novus grossus) 6 ekkor vert dénárral vettek egyenlőnek. Ε dénárokból 504 ért egy budai márkát, ami 84 új garasnak felel meg.80 Az új garas tehát valamivel könnyebb volt a Károly-korinál, a budai márkának nem 80-ad, hanem 84-ed részét tette ki. Színsúlya 245,5378/84 = 2,9231 g volt, a teljes súlya pedig — amennyiben szintén 15/16 finomságú ezüstből készült — 3,1179 g. Pénzlába ugyanaz a súly volt, amelyből a cseh garasokat is verték : a régi cseh márkával azonos, 210 g-os magyar finom ezüstmárka, amely 72 új garast ért: 72x 2,9231 = 210,463 g 4. Az aranyforint árfolyamváltozásai A kortársak elsősorban a stabil aranypénzeket tekintették értékmérőnek, és a mai kutatónak is célszerű ezt tennie, ha különböző pénznemeket kíván közös nevezőre hozni, azaz meg akarja állapítani az ezüstpénzek egymáshoz viszonyított értékét. A magyar forintot különösen kézenfekvő értékmérőül választani, mert a legstabilabbnak elismert valuták egyike volt Európában. Bennünket ezúttal a magyarországi forgalomban használt pénzek —elsősorban a különböző dénárkibocsátások — ezüstértéke érdekel. A kutatás módszere nyilván abban áll, hogy összegyűjtjük és évrendbe rakjuk azokat az χ aranyforint = y ezüstpénz egyenleteket, amelyek — sajnos, eléggé elvétve — a forrásokban előbukkannak. A kutatásnak van azonban egy rejtett csapdája, amelybe mind pénz-, mind gazdaságtörténészek gyakran beleesnek. Amennyiben csupán egy pénznem — mondjuk a magyar dénár — értékváltozását figyeljük, nem tudjuk megállapítani, mi okozta a változást. Tekintsük például a következő adatsort: 1367—71: I aranyforint = 132 magyar dénár 1373—79: 1 aranyforint = 150 magyar dénár 1380—82: 1 aranyforint = 160 magyar dénár Annyi első pillantásra is nyilvánvaló, hogy a dénár rohamos gyengülésének vagyunk a tanúi. Sokan nem haboznának levonni ebből azt a következtetést, hogy Nagy Lajos 78 marc am cum 50 grossis, Boemicalibus grossis cl novis (NK. 1926. 104). 79 Úgy látszik, hogy 1338-ban a pápai tizedszedők is számoltak olykor olyan magyar garassal, amely a cseh garassal azonos értéket képviselt; így például, amikor 56 magyar garast (grossi Hungaricales) 64 [régi magyar] garassal (384 királyi báni dénárral) vettek egyenlőnek (Vat. 1/1. 415—416; 384x0,51154=56x3,5077). S" DR1I 1 19. A dénár súlyát Id. a 6. fejezetben.
