Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

FIGYELŐ 511 nek be kellett következnie: a kulákokat, vagy akiket annak minősítettek, jórészt áttelepítették, kisebb részben fizikailag megsemmisítették. Nem lehet csodálkozni azon, hogy bizonyos körzetekben, elsősorban ott, ahol a parasztság fejlődése a forradalmat megelőzően szabadabb körülmények között ment végbe, vagyis Dél-Oroszországban és Szibériában az árutermelő parasztság egy része fegyveresen fordult szembe az átalakulás drasztikus, ezeket a rétegeket megsemmisítéssel fenyegető folyamatával. Ezeken a vidékeken a parasztság kezében a háború előtt is volt fegyver, a háború után pedig elrejtették a hazavitt, vagy a polgárháború idején kezükbe került fegyvereket. Egyes vidékeken tehát hamar lángra kapott a fegyveres ellenállás parazsa, főleg akkor, ha még szították is valamilyen módon, s az ilyesféle szításra sokfelé sor is került. A potenciálisan polgárháborús helyzet tovább erősítette a pártdiktatúrát, ami végső soron még jobban megnövelte Sztálin személyi hatalmát. 6. A mezőgazdaság ún. szocialista átalakítása, a kolhozrendszer megvalósítása csak akkor járhatott valamelyes eredménnyel, ha legalább a növénytermesztés alapvető munkafolyamatait gépesítik. Erre tehát elengedhetetlenül szükség volt. S az egész járulékos következménye a munkaerő tetemes mértékű felszabadítása volt a mezőgazdaságból. Az iparosításhoz amúgy is hatalmas tömegű munkáskézre volt szükség, legalábbis abban a formában, amint az iparosítás a Szovjetunióban a 30-as évek elejétől megvalósult. Az óriási tömegű képzetlen emberi munkaerő átáramoltatása a mezőgazdaságból az iparba csak akkor volt lehetséges, ha a tömeges fizikai munkát igénylő alapvető mezőgazdasági termelési folyamatokat (szántás, vetés, aratás, betakarítás, cséplés) gépesítik, és egyidejűleg a műtrágyázást és a növényvédelem alapvető eljárásait is bevezetik. Bár az utóbbi a 30-as években nem valósulhatott meg, a munkafolyamatok gépesítése igen erőteljes ütemben megkezdődött. Már a folyamat első lépése is jelentős számú gépet, elsősorban traktort, s a gépekhez szükséges fűtőanyagot igényelt. Az eredetileg is tervbe vett iparosítás tehát elválaszthatatlan lett a mezőgazdaság átalakításától. Ezzel nem azt kívánjuk mondani, hogy csupán és kizárólagosan a mezőgazdaság átalakítása hívta életre az erőltetett ütemű iparosítást, még azt sem, hogy csupán ez gyorsította volna fel. Az iparosítással az ország elmaradottságát kívánták megszüntetni, az az orosz értelmiség régi álma volt, amely a bolsevik forradalom után új dimenziókat kapott. Az iparosításnak erre a társadalom életében megváltozott szerepére utal a Sztahanov-mozgalom, egyáltalában a kitűzött tervek túlteljesítésének, a kitűzött határidőknél korábbi megvalósításának igénye. Aligha lehetett volna felülről elhatározni ilyen mozgalmat, vagy más hasonló megoldásokat, s főleg nem lehetett volna sikeres pl. a Sztahanov-mozgalom, ha csupán felülről formálják, miként az nálunk történt az 1940-50-es évek fordulóján, ahol nem is aratott sikert. A Szovjetunióban azonban ezek a törekvések a társadalom spontán jelenségeiként kezdődtek, s jó ideig előre lendítették az iparosítást. Ennek okát abban kereshetjük, hogy az orosz társadalomban a nyugati munkakultúrának még csupán a csírái voltak jelen a 20. század elején. A 30-as években pedig még kevésbé állt rendelkezésre valóban képzett munkaerő. Az újonnan munkássá váló rétegek számára még a munka paraszti hagyományai voltak mérvadóak. Ilyen környezetben egyáltalában nem rend-