Századok – 1990
Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487
504 FIGYELŐ si körülmények esetén s más módszer érvényesülése mellett fokozatosan alkalmatlanná válik a gazdasági fejlődés biztosítására. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a Szovjetunióban vissza kellene térni a sztálini évtizedek módszereihez, csupán azt, hogy az a gazdasági rendszer, amelyet csak napjainkban kezdenek lebontani, más, magyarán az erőszakot kevésbé alkalmazó eszközökkel egyáltalában nem működőképes. Az új kurzus koncepcióját, jellegét csak elképzelhetjük. Biztosat nem tudni róla, a tények nagyon ellentmondásosak. Annyit azonban biztosra vehetünk, hogy a legközelebbi néhány év komoly megpróbáltatásokat jelentett volna a szocialista országok nagy részének lakossága számára. Sztálin a „húzd meg, ereszd meg" politikát következetesen alkalmazta, s amikor meghalt, éppen a „húzd meg" szakasz volt soron. Hogy mennyi ideig tartott volna még, nem lehet tudni. Külpolitikailag valószínűleg korábban, a bel- illetve gazdaságpolitikában azonban talán csak jóval később következhetett volna az „ereszd meg" .szakasz. Mindez azonban ma még túlságosan homályos ahhoz, hogy többet mondhassunk róla. II. Megjegyzéseimnek ebben a csoportjában olyan problémák kerülnek sorra, amelyeket a szerzők könyvükben nem, vagy csupán részben érintenek, de amelyeket megítélésem szerint egyszer már valamilyen módon részletesen is kutatnia kellene a történetíróknak, hiszen nélkülük nincs válasz a kor tulajdonképpeni alapkérdéseire. 1. Az 1917-es forradalmak jellegének kérdése. Messziről nézve, megmaradhat a történetíró a hagyományos címkézésnél, s mondhatja, hogy egy radikális polgári forradalom, majd egy szocialista forradalom zajlott le a cári birodalomban. A valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb, s mert az események további menete során meghatározó jelentőségű dologról van szó, nem fog ártani valamivel közelebbről szemügyre venni a történetet. Oroszország európai területeit, különösen a legfejlettebb nyugati körzeteket a világháború majdnem három éve tragikusan érintette. Nem csupán a sokáig mozdulatlan lövészárok-harc, majd a hirtelen meglóduló frontok előre-hátra mozgása tizedelte meg a lakosságot, pusztította el a falvakat és városokat, de a háború elhúzódása, a bevonultatás a hadseregbe, az igásállatok igénybevétele a hadsereg részére — mindez együttesen a háború harmadik évére teljesen szétzilálta a mezőgazdasági termelést, éhínséget idézett elő falun is, városokban is, s persze a katonák sem maradtak ki a megpróbáltatásokból. Olyan mezőgazdaságból vonták ki a meghatározó férfi munkaerőt s az igásállatokat, amelynek teljes termelése gyakorlatilag e két tényezőn nyugodott. A női és gyermekmunka nem pótolhatta a férfiakat és az igaerőt, s ez rövid idő alatt megmutatkozott a termelésben. Ilyesmi történt másutt is, pl. Magyarországon, de nálunk maga a front egészen 1918 végéig nem jelent meg. Oroszországban azonban a front hullámzása e majdnem három év folyamán többszáz kilométer széles sávon szüntette meg a mezőgazdasági termelést. S ez volt az ország tulajdonképpeni éléstára. A tengerentúlról érkező szállítmányok nem pótolhatták a kiesett termelést, s így 1916 őszétől megkezdődött az éhezés falun és városon egyaránt.