Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

494 FIGYELŐ Jórészt a szervezés feladatainak megoldása magyarázza Sztálin katonai teljesítményeit is. Itt mindjárt foglalkozhatunk a polgárháború mellett a II. világháború kérdéskörével is. Mindkét vonatkozásban kétségbevonták és vonják katonai teljesítményeit, holott mindkét esetben arról van szó, hogy főleg bizonyos szervezési kérdések megoldásával, az utánpótlás biztosításával sikerült működőképessé tennie a hadsereget. A szervezés mellett a stratégia meghatározása volt a másik döntő mozzanat. De bizonyos méreteken felül ez sem igényel túlságosan nagy szakmai előképzettséget. Az a felismerés, hogy például olyan területen kell megszervezni az előnyomulást, amelynek lakossága rokonszenvezett a Vörös Hadsereggel, elsősorban nem katonai, hanem politikai jellegű, de meghatározza a stratégiát. Később is elsősorban a politikai feladatok stratégiai célokká formálása tette sikeressé beavatkozását, akár északon, a leningrádi fronton, akár keleten avatkozott is be, amiként természetesen a második világháború idején is politikai céloknak rendelte alá a stratégiát. Bizonyos mértékig zavaró tényező lehet a szakmai hozzáértés. Az, hogy a II. világháború idején a vele tárgyaló külföldi politikusokat, katonákat, a szovjet tábornoki kar egyik-másik tagját is meglepte a hozzáértése, a konkrét ismeretek hatalmas tömege, amelyekkel a különféle fegyverfajtákról, a légierőről, az egyes géptípusokról, a tüzérségről, ágyúfajtákról, páncélosokról rendelkezett. Pedig ebben semmi meglepő sincs, s a jelentőségét sem érdemes eltúlozni. Olyan politikai rendszerben, amelyben egy bizonyos grémiumban (a politikai irodában) dől el minden fontos kérdés, e testület minden egyes tagja kénytelen az ellenőrzése alá tartozó területek fontosabb problémáival töviről-hegyire tisztában lenni. Sztálin vezetése alatt jött létre ez a fajta kormányzati rendszer, s ő volt ennek a testületnek minden valószínűség szerint a legtehetségesebb tagja. S mert a katonai kérdések mindig szem előtt voltak, nyilvánvalóan óriási mennyiségű ismeretre tett szert a fegyvernemek terén, s más, szigorúan katonainak vélt kérdésekben is. Még tisztázandó kérdés szerepe a szovjet katonai doktrína formálódásában. Az azonban nyilvánvaló, hogy első sikeres fegyvernemi beavatkozása, a lovasság nagyarányú bevetése a déli fronton alapot adott későbbi fellépéseihez a polgárháborúban. Hogy később ez mennyire hatott ki, mennyire módosult, vagy nem módosult, s ezzel akadályozta a szovjet hadsereg modernizálását, mindmáig tisztázatlan. Az közismert, hogy a légierő fejlesztésének igen nagy szerepet tulajdonított, s valószínűleg a páncélos és tüzérségi-reaktív technika kialakításában is meghatározó szerepe volt, noha a páncélosok hadrendbe állításánál (nem önálló oszlopban, hanem a gyalogsági egységekbe sorolásával) valószínűleg hátráltatta e téren a modern katonai doktrína alkalmazását a szovjet hadseregben. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy tanulékony volt, s a háború eseményei hamar meggyőzték a változtatás szükségességéről. A katonai hozzáértés kérdéseinél természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy háború idején a 20. században bizonyos mértékig minden vezető politikus kénytelen katonai dolgokkal, a stratégia alapkérdéseivel foglalkozni, hiszen azok végső soron a politika fő kérdései. Churchill is beavatkozott a katonai kérdésekbe, mint ahogyan ezt tette Roosevelt, vagy a másik oldalon Hitler. Különböző színvonalon értettek szakmai kérdésekhez, valószínűleg egyikük sem tudott volna támadási vagy védelmi tervet kidolgozni egy ezred, még kevésbé egy hadosztály számá-