Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
A III. KÖZTÁRSASÁG ÖSSZEOMLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 483 nyel bírt Hitler számára: egyrészt sok kérdést nyitva hagyott, melyek alakulását — ez egy pillanatig sem volt kétséges — Hitler a háborús konfliktus további sorsának megfelelően rendezheti. A megkülönböztetettnek tűnő bánásmód már említett másik okát Hitler így fogalmazta meg: „Ahelyett, hogy saját katonáinkkal kellene a rendet fenntartanunk, Pétain rendőrsége és csendőrsége elvégzi ezt helyettünk. Egész egyszerűen erőinkkel való takarékosságról van szó." És természetesen presztízs-szempontból sem volt közömbös számára, hogy a katonai és szellemi nagyhatalom, Franciaország szilárd, a németekkel együttműködő kormánnyal rendelkezik. S ha most nem is szólunk a fegyverszüneti szerződés későbbi megsértéséről, annak betű szerinti vizsgálata is fényt deríthet arra, hogy a németek minden további kérdés számukra kedvező megoldását belefoglalták. A gazdasági kollaborációt nem csupán a fegyverszünet erre vonatkozó pontjai feltételezték (megszálló csapatok eltartása, a külkereskedelem blokádja, részesedés francia vállalatok részvényeiben), de magának a demarkációs vonalnak a meghúzása is. Az áruforgalom lezárása éhhalálra ítélte volna a déli területeket, csődbe juttathatta volna Észak vállalatait. A győztes a meg nem szállt területen is jelen volt: a fegyverszüneti bizottság tagjai a területen-kívüliség jogát élvezték. S végül, de nem utolsósorban a két és fél millió francia hadifogoly már önmagában súlyos nyomást jelenthetett a francia kormányra. Végül is a fegyverszünet alapvetően kedvező megítélése csakis az azt megkötő francia politikusok akkori koncepciójának megfelelően lehetséges: a vereség végleges voltának elfogadásával36 , az abban rögzített álláspontok ideiglenes voltának feltételezésével a gyors békekötés reményében. S ha a német külügyi szervek készítettek is különböző terveket a békekötésre, rövidesen kiderült, hogy a háború befejezéséig erre nem fog sor kerülni: marad a számukra előnyös ideiglenes állapot. Az 1940. június 25-én életbe lépő fegyverszünetet a lakosság többsége megkönnyebbüléssel fogadta. Számukra a harci cselekmények megszűntét, a „normalitás"-hoz való visszatérést jelentette. A megszállt területeken élőknek mindenekelőtt azt, hogy nem kell közvetlenül a német hadsereggel érintkezniük, hanem újra a francia közigazgatással, és ezt akkor is megkönnyebbüléssel fogadták, ha a megszállás nem ért véget. A meg nem szállt területekre menekült százezrek pedig — s az őket befogadók — fellélegezhettek: mindenki hazatérhetett lakóhelyére. A „Meghalni Danzigért?"37 nemcsak Déat kérdése volt, hanem a nagy tömegeké: a franciák általában nemigen látták a háború célját, és csak jóval később döbbentek rá, hogy nem pusztán a danzigi korridorról van szó, bár — ellenkező megállapításokkal szemben — a francia hadsereg tisztességesen megállta a helyét a háborúban. Dezertálásra nemigen került sor, a hadsereg morálja, harckészsége egyáltalán nem volt rossznak mondható. De a kormány és a parlament, a politikai elit megosztottsága a lakosság hasonló megosztottságára rezonált, illetve idézte azt elő maga is — immár hosszú évtizedek óta — a politikai nyilvánosság eszközeivel. "*6 Igaz, ekkor még kivételes előrelátásra volt szükség a háború kiszélesedésének, a Szovjetunió és az Egyesült Államok bekapcsolódásának megjósolásához. Ld. többek között: Bertrand de Jouvenel visszaemlékezéséi, aki jól érezteti: mennyire véglegesnek látták Franciaország vereségét a vichyi körökben. (Jouvenel, Bertrand de: Un voyageur dans le siècle.Paris, 1979.) >Ί Déat: Mourir pour Danzig, 1939. Paris.
