Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
42 ENGEL PÁL Egészben véve lehetetlenné próbálták tenni, hogy az ország lakosai kezén az új pénzen kívül más fizetőeszköz megfordulhasson. A tervezett reform hamarosan megbukott, alighanem azon, hogy az ellenőrzés eszközei tökéletlenek voltak. 1342-ben már úgyszólván a nyomaival sem találkozunk,5 2 a pénzügyek terén legkésőbb ekkor visszaállt a hat évvel korábbi állapot. A falvakban a kamara hasznát ettől fogva mindvégig portális adó formájában hajtották be az 1336. évi változtatás szellemében, a városokban pedig —nem tudjuk, meddig — a hagyományos módon. Nem volt szó egyelőre „örök dénárokról" sem, és az 1338-i reformintézkedések közül igazából csak a nemesércmonopóliumot illetöek maradtak érvényben. Mint láttuk, a kamara hasznának kezdettől fogva mindaddig, amíg létezett kamarai pénzbeváltás, az volt a lényege, hogy az új pénz értékének egyharmada a kamara jogos nyeresége a pénzverésből. Ez a nyereség nemcsak akkor állt elő, ha az új pénzt a megyékben vagy a városokban bocsátották áruba, hanem minden esetben, ha a kamaránál valaki nemesfémet vagy más — régi vagy idegen — pénzt váltott be új pénzre. Az 1338—45. évi szerződések meghatározták azt az árfolyamot, amelyen a bányavárosokban (in montants) váltotta be a kamara a finomított ezüstöt a termelőktől. A beváltási haszon ott is pontosan egyharmad volt.53 3. Forintok és garasok A 14. század első felének két értékmérő pénze az aranyforint és a forinthoz hasonló nagy ezüstérme, a garas volt. A pápai tizedszedők ebbe a két pénznembe számolták át az ezüstben, ill. aranyban és különböző súlyú és finomságú kis ezüstdénárokban behajtott összegeket mind az 1310-es években, mind 1332—42 között. Bármely összeg reálértékét úgy lehetett a legjobban meghatározni, ha közölték, hány aranyforint és garas értékének felel meg. A 14. század vége felé, amikor belföldi garasok már nem voltak forgalomban Magyarországon, a cseh garasok pedig kiszorultak, ezt az értékmérő szerepet egyedül a magyar aranyforint vette át. Ekkoriban már mind természetesebb, hogy szerződéskötéskor a jövőben teljesítendő fizetések reálértékét aranyforintban határozzák meg, azaz a pénz fizethető ugyan dénárban is, de annak mindenkori aranyárfolyama szerint.54 A magyar forint (florenus) ötlete Itáliából származott. Az aranypénz több évszázados szünet után a 13. század közepétől vált újra Európában fizetőeszközzé. Prototípusa a kb. 3,5 g súlyú liliomos firenzei arany, a fiorino d'oro lett, amelyet 1252-ben kezdtek verni. Erre a mintára rövidesen másutt is bocsátottak ki aranyérmeket, 52 DRH. 107-115. 53 1338: a 2/3 finomságú nagyobb dénárokból oclo pense ... inarcam punderabunt et current pro marca fini argenti in montanis (DRH 96); vö. 1342: DRH 107; 1345: uo. 119. 54 Pi. 1391: 1500 florenos auri vei moneta regni, prout tunc floreni communiter canibirentur (liékefe Pásztó I. 275).
