Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
468 BOROS ZSUZSANNA dezze meg a németeket egy esetleges fegyverszünet feltételeiről, és informálja erről Angliát. Az indoklás pedig amiért kompromisszumként tartják számon a Chautemps javaslatot — így hangzott: Németország úgyis elfogadhatatlan feltételeket támaszt majd, s a francia kormány a közvélemény támogatásától kísérve hagyhatja el az anyaországot, s folytathatja a harcot. Reynaud mindenesetre úgy vélte: az angolokat legalábbis informálnia kell a németek megkeresése előtt. (A fegyverszünet híveit sok szempontból éles angol-ellenességük is motiválta. Ez táplálkozott a háború addigi menetéből — amely során szerintük elmaradt a kellő segítségnyújtás — éppúgy, mint abból a félelmükből, hogy az angolok összeomlása esetén nekik esetleg előnyösebb feltételeket sikerül majd kisajtolniuk a németekből, nem is szólva arról, hogy mennyire tartottak a francia flotta angol kézre kerülésétől.) Közben megérkezett Roosevelt válasza is Reynaud június 14-i levelére: amint az várható volt, azt tartalmazta, hogy az Egyesült Államok az adott időpontban nem léphet be a háborúba. Ugyanezen a napon de Gaulle tábornok Brestben hajóra szállt Anglia felé. Franciaország további sorsáról ezekben a napokban két helyszínen is határoztak: Bordeaux-ban és Londonban. Az utóbbi helyszínen született döntés azonban egyelőre súlytalan volt. Reynaud már csak arra számíthatott: az angolok fogják majd megerősíteni pozícióját a fegyverszünet elleni határozott tiltakozásukkal. Ezért azonnal táviratot küldött Churchillnek — beszámolva a minisztertanács üléséről — a Chautempsféle javaslatról, valamint Roosevelt elnök kedvezőtlen válaszáról. Alig valószínű, hogy Reynaud ekkor akár az angolok támogatásának birtokában is bízott volna a fegyverszünet elkerülhetőségében. A minisztertanácsi ülésen maga Lebrun államelnök is a Chautemps-javaslat elfogadására biztatta a kormány elnökét. Az államfő visszaemlékezései szerint Reynaud úgy ítélte meg az erőviszonyokat, hogy 14 minisztere helyesli a Chautemps-féle propozíciót, s csak 6 van ellene.13 Ráadásul másnap — június 16-án — a minisztertanács délelőtti ülésén Reynaud informálta az immár kettészakadt minisztertanácsot az angoloknak küldött, a március 28-i egyezmény alól felmentést kérő táviratáról! Ezzel a kormány tagjai számára — az angolok válaszától függetlenül — nyilvánvalóvá tette, hogy miniszterelnökük is kapitulációs hangulatban van, beletörődött a fegyverszünetkérés gondolatába, s nem gondol határozott ellenállásra ellenfeleivel szemben. Valószínmű, hogy ezzel is rontotta kormányon belüli helyzetét, eltávolította az ingadozókat, gyengítette az ellenállás híveit. A június 16-i első, délelőtti minisztertanácsi ülés után mindezt betetőzte Churchill két választávirata. Az első távirat leszögezi, hogy a március 28-i egyezményt a Francia Köztársasággal, s nem annak egy kormányával vagy államférfijával kötötték, tehát Franciaország becsülete forog kockán. Mégis — folytatja az angol kabinet által is jóváhagyott távirat —, abban az esetben, de csakis akkor, ha a 13Lebrun, Albert: Mémoires. Paris, 1967. 221.
