Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
AZ F.LSŐ TELEKI-KORMÁNY MEGALAKUIÁSA 459 1 kel szemben a történeti valóság vizsgálata bizonyította, hogy a hagyományos magyar politikai elit tagjai 1919. augusztusában egyszerűen nem tartózkodtak az ország fővárosában, földrajzi és politikai értelemben az események perifériáiról, Szegedről, Bécsből és Svájcból figyelték a helyzet alakulását. Ebben a vákuumban szerezte meg államcsínnyel a kormányhatalmat Friedrich István és csoportja. A mágnások kezdetben csak Horthy különítményeire és a gyorsan helyreállt régi dzsentri közigazgatásra tudtak támaszkodni. Biztosította kezdettől az ellenforradalom érvényesülését az 1919 októberében államosított rendőrség és a bírói szervezet. Ε struktúra felett 1919 őszén megindult a harc a kormányfői és az államfői hatalomért, a törvényhozó testület többségéért. A küzdelem jellegét — 1922 februárjáig — elsősorban két tényező határozta meg: a titkos szavazás rendszere és a terror. Ilyen körülmények közt a legfőbb államhatalmi pozíciókat a mágnások csak 1922 nyarára tudták visszaszerezni, csak erre az időre valósult meg az új rend konszolidációja: a régi rend restaurálása — a Habsburgok restaurációja nélkül, a mágnás uralom, a régi rend liberalizmusa nélkül.139 A Horthy-rendszer első három évének története az erre irányuló ismétlődő kísérletek története. A küzdelemben több szakaszt különböztethetünk meg. Az első szakaszban, 1919 novembere végére a mágnások és Horthyék együttes erőfeszítéssel kiszorítják a miniszterelnöki pozícióból Friedrichet, de még nem sikerül nekik a kormányfői hatalmat megszerezni. 1920 elején az arisztokrata politikai elit és a dzsentri különítmények együtt megszerzik Horthy számára az államfői tisztséget, de elvesztik a törvényhozó testület többségéért folyó küzdelmet. Az 1920 januári választásokon győztes kisgazdapárttal a hagyományos magyar politikai vezetőréteg valami egészen rendkívülivel találtak magát szemben. A dualizmus parlamentjeinek történetében négy évtized telt el, és egyáltalán nem ismerték a parasztság politikai képviseletét. Csak a Monarchia legutolsó időszakában 1,8 Nemes Dezső: „A Horlhy-fasizmus rendszere ezekben az 1919-1921-es, népünk számára oly szörnyű és tragikus években született meg, alakult ki, ennek története az egész magyar történelem legsötétebb lapjaihoz tartozik. Ezeknek az éveknek a története kiindulópont a későbbi magyarországi események pontosabb megértéséhez, az egész ellenforradalmi rendszer lényegének helyesebb megítéléséhez." Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon, Akadémiai K. Budapest 1962. 452. old. (Kiemelés — Sz. M.) Vitázik azokkal, „akik azt gondolják, hogy Horthy kezdetben még nem képviselte a finánctőke diktatúráját", és akik „úgy gondolják, hogy a Friedrich-kormány és a Huszár-kormány révén a finánctőke ,még nem vette saját kezébe' a kormányhatalmat, s azt nem az ő képviselői gyakorolják. (Kiemelés az eredetiben — Sz. M.) Úgy gondolják, hogy a nagybirtokosok és nagytőkések befolyása a kormányzatban ekkor még csak másodlagos, s az ő képviselőik csak később ,vették ki' a politikai hatalmat ,a középrétegek képviselőinek' a kezéből, és szerelték le a középrétegek .önállósulási törekvéseit'." A Horthy-Friedrich-Huszár-féle ellenforradalmi diktatúra — folytatja Nemes Dezső — eszerint valamilyen .kispolgári diktatúra' vagy ,a középrétegek diktatúrája' volt a munkásosztály és a parasztság felett, s a horthysta diktatúra talán csak a Teleki-kormány idején vagy talán csak a Bethlen-kormány idején változott volna át a nagybirtokosok és a finánctőke diktatúrájává." Nemes Dezső itt a fiatal Ránki Györgyre és körére céloz. (Ránki Györgynek a szerző előtt 1987 szeptemberében tett közlése.) A dolgozat a nagyburzsoázia szerepére és tevékenységére nem tér ki, mert 1919-1921-ben a legfontosabb érdekeiket a hatalmon lévő csoportok képviselték, nagyobb politikai aktivitásuk pedig csak 1922 elején kezdődött. Szinai Miklós: Bethlen és az ellenforradalmi rendszer politikai konszolidációja, Valóság, 1972. 1. sz. 24., 27., 29., 30.
