Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
428 SZINAI MIKIjÓS mány ülésein a miniszterelnök mellett — mint láttuk — legtöbbször ő tette szóvá.19 Az a Rubinek, aki június 1-én azt ígérte, hogy a — győztes — választások után „fel fogja borítani a helyzetet", nem jöhetett számításba Horthynál. Úgy látszik, hogy Rubinek nem mérte fel ezekben a napokban a helyzetét, mert még a Szózat provokációjába is beleesett. Június 22-én így nyilatkozott, és éppen a Szózatnak: „Én csak abban az esetben vállalom a kormányalakítás munkáját, ha garanciát kapok arra, hogy mindama hatalommal rendelkezhetem, amely a belső rend és az eredményes parlamenti munkálkodás föltételeként szükséges. Én nem akarok hatalom nélküli báb lenni, akit az események kényükre-kedvükre ráncigálnak." Pontosan ezért, még szóba sem kerülhetett Horthyéknál, mint miniszterelnökj-elölt. A hagyományos parlamenti viszonyok között nem az államfő, de a legnagyobb parlamenti pártok döntik el — kormányválság esetén —, ki legyen az új kormányfő. Miniszterelnök csak az lehet, akinek reménye van rá, hogy parlamenti szavazásnál kormánya megkapja a szavazatok többségét. Magyarországon 1920 nyarán — az adott parlamenti erőviszonyok mellett — a nagy pártok természetesnek tartották, hogy döntő szavuk lesz az új kormányfő kijelölésében.2 0 A Pesti Napló 1920. június 29-i száma szerint a két kormányzópárt intézőbizottsága megállapodott, hogy „csak olyan miniszterelnököt fogad el, aki e pártok valamelyikéhez tartozik, és semmi esetre sem támogat olyan politikust, aki kívül áll e pártokon." A két párt, a nemzetgyűlés nyomasztó abszolút többségének véleményével szemben július 4-én a Szózat így foglal állást: „A kormányzónak szuverén joga az új miniszterelnök megválasztása." A lap véleményének nyomatékot adott, hogy a konkrét állásfoglalás mögött a Horthy-csoportnak — újból leszögezett — elvi pártellenessége húzódott. „Minden diktatúrák között — írta a Szózat vezércikke 1920. június 20-án — ez a legszánalmasabb: a pártdiktatúra..." Összeült a szuverén nemzetgyűlés. A hatalom teljessége azonban valójában csakúgy a pártok kezébe csúszott, mint Németországban... botor szűkmarkúsággal szabta meg a kormányzó államfői hatalmi jogkörét... Nehogy valahogy a kormányzó képes legyen erélyesen cselekedni... A kormányzónak nem adta meg a nemzetgyűlés a korlátlan házfelosztási jogát, és ezzel a kormányt úgyszólván teljesen a pártok exponensévé tette, a kormányzó kinevezőjogából pedig kivonta a tartalmat. A hadúri jogok iránt semmi érzékük e pártoknak, váltig igyekeznek a hadsereget mindenben a honvédelmi miniszter alkotmányos felelőssége alá vonni, a hadúri hatáskör közvetlen szervének, a vezérkarnak a rovására."2 1 A hadseregtől „elvonták... az eddig kitűnően vitt vörösvédelmi hatáskört. 19 Mfg a kormány ülésein Nagyatádi Szabó csak a végső esetben, egyszer mert a tisztikarra panaszkodni, Rubinek a tavasz óta — legalábbis a fennmaradt minisztertanácsi jegyzőkönyvek szerint — a kabinet tanácskozásain ötször lépett fel az atrocitások ellen. (Április 14., április 30. június t., június 9., június 11. üléseken.) 20 ' Uj Barázda, a kisgazdapárt napilapja június 26., 27., 28., 29. sz. szerint. 21 A Szózat itt az egész Horthy-rendszer kardinális kérdését érinti: Horthy kivételes, a parlament által nem korlátozott hatalmát a hadsereg felett. Ezt biztosította számára az 1920. évi I. Ic. 13. §-ának 6. bekezdése (MTT 1920. 12). Ennek szövege majdnem szóról szóra egyezik az osztrák (Reichsgesetzblatt 1867. Nr. 146.) és a magyar kiegyezési törvény (1867: XII. te. MTT. 1867. 335.) vonatkozó paragrafusaival, amelyek Ferenc Józsefnek korlátlan jogokat biztosítottak az összes fegyveres erők felett.
