Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
420 MAJOROS ISTVÁN megkezdődött, s Gyenyikin is vereséget szenvedett. Párizs emiatt tiltakozott az angol kormánynál,17 s kérte, hogy a tárgyalások során csak az angol hadifoglyok kiszabadítására szorítkozzanak.1 A britek aktivitása, tevékenysége tehát bosszantó volt Párizs számára. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a franciák Szibériát saját befolyási zónájuknak tekintették. Mire alapozták ezt? Az 1917. december 23-i angol-francia egyezmény ugyanis csak a Dél-Oroszország feletti befolyásolási zónákat jelölte meg,17 4 és sem Oroszország más része, sem pedig Kelet- vagy Délkelet-Európa nem szerepelt ebben az egyezményben. Az említett régiók 1918 nyarán kerülnek szóba a Párizs és London közötti diplomáciai levelezésben. Július 16-án George Grahame, a párizsi brit nagykövetség egyik tagja egyezménytervezetet adott át a franciáknak, mely szerint a Murmanszk és Arhangelszk közötti régióban Anglia irányítaná az intervenciót, Moszkva környékén viszont Franciaország támogatná anyagilag az antantbarát csoportokat, valamint az Oroszországban működő lengyel, szerb és cseh erőket. Ez utóbbiak támogatásában Anglia azzal vállalna részt, hogy ő biztosítaná a nyugatra való szállításukat. Augusztus 15-én a Quai d'Orsay elfogadta ezeket az elveket. Októberben azonban úgy tűnt, hogy Anglia megtagadta a július 16-i jegyzéket. Azért e bizonytalan megfogalmazás, mert az angolok sem igent, sem nemet nem mondtak arra, hogy a franciák elfogadták Grahame javaslatát. Párizs viszont ezt az angol megnyilatkozást is igennek tekintette, s a levélváltásra, mint augusztusi egyezményre hivatkozott. Ezt követően a franciák léptek, s 1919. február 14-én Clemenceau utasítására Pichon állt elő egy javaslattal. Ebben Szibéria francia befolyási zónaként szerepelt, s Ixngyelország és Csehszlovákia is. Észtországot, Lettországot, Litvániát, valamint Finnországot viszont brit akciózónaként jelölték meg. S bár e javaslatra a londoni válasz közönyös volt, Párizs ezt is egyezménynek kezdte tekinteni.175 Clemenceau-nak az oroszországi politikát felvázoló 1918 szeptember 25-i és október 23-i jegyzéke gyakorlatilag a fent vázolt 172 MAE 874 Eu.-R. Paris, 23 novembre 1919. η" 693-694. Berthelot aláírás. 17 "* MAE 874 Eu.-R. Londres, 26 novembre 1919. P. Cambon aláírással. Az angolok szerint a tárgyalások csak a hadifogoly-kérdést érintették. 174 Az 1917. december 23-i konvenció szövege: Convention entre la France et l'Angleterre au sujet de l'action dans la Russie méridionale I. L'action dirigée par la France se développe au Nord de la Mer Noire contre l'ennemie. L'action dirigée par l'Angleterre se développe au sud-est de la Mer Noire contre les Turcs. II.Le Général Alexeieff, à Novo-Tcherkask, ayant proposé l'exécution d'un programme visant l'organisation d'une armée destinée à tenir tête à l'ennemie, et ce programme ayant été adopté par la France qui a alloué à cet effet un crédit de cent millions et prescrit l'organisation d'un contrôle interallié, il y aurait lieu de continuer l'exécution du dit programme, jusqu'à ce que de nouvelles dispositions soient arrêtées de concert avec l'Angleterre. III. Cette réserve admise,les zones d'influence affectées à chacun des gouvernements seront les suivantes: Zone anglaise: territoires cosaques, territoires du Caucase, Arménie, Géorgie, Kurdistan. Zone française: Bessarabie, Ukraine, Crimée. IV. l^es dépenses seront mises en commun et reglées par un organe centralisateur interallié. MAE 129. Eu.-R. Paris, 23 décembre 1917. 175 Michael Jabara Carlcy: The French Government and the Russian Civil War 1917-1919. McGill- Queen's University Press Kingston and Montreal 1983. 84-86.
