Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
FRANCIAORSZÁG SZIBÉRIA POLITIKÁJA 411 és hasonló reményeket fűztek Ázsiához, mindenekelőtt Indiához. A forradalom szele a franciákat is megcsapta, mivel márciusban André Marty vezetésével lázadás tört ki a francia matrózok között a Fekete-tengeren.128 Párizs a kapcsolatok megszakadása ellenére rendelkezett információkkal a szovjet hatalomról. 1919 márciusában a vezérkar egy hosszú jelentést kapott Chapoullytól, a moszkvai francia katonai különítmény parancsnokától.1 2 Természetesen 1919-ben már ez a különítmény sem működött. Az eszerek 1918-as jaroszlvali felkelése után a francia képviselet tagjai közül többeket börtönbe csuktak, így Chapoully zászlóaljparancsnok is odakerült. A bolsevik hatalomról szóló jelentése ezért nem a helyzet széles körű ismeretén alapult, hanem személyes benyomásain, melyeket a börtönben szerzett, valamint a szabadulását követő beszélgetéseken Moszkvában és Petrográdon, s mindezt az újságokból - bolsevik, mensevik, eszer -szerzett információkkal egészítette ki. Chapoully jelentése ezért szükségszerűen hiányos. A dokumentumot azonban mégis érdemes megismerni azért, hogy lássuk, milyennek találta egy francia 1919-ben a szovjet hatalmat. Francia szempontból Chapoully azt emelte ki, hogy a bolsevikok ellenzik az antanttal való közeledést, s forradalmi programjuk gyors megvalósításáról álmodnak egész Európában. Azt is kihangsúlyozta, hogy Lenin és Trockij között nincsen ellentét vagy viszály. Egy oroszországi politikánál sem az eszerekre, sem a mensevikekre nem lehet számítani, mert ők is az intervenció ellenzői között vannak. Ami pedig az ellenforradalmi elemeket illeti, ezek gyakorlatilag eltűntek, mivel a régi rezsim tisztjei, nemessége vagy elmenekült, vagy pedig megsemmisítették őket; a bankárok és kereskedők lába alól a bankok nacionalizálása és a spekuláció elleni intézkedések húzták ki a talajt; a funkcionáriusokat pedig, akik kezdetben megpróbálták szabotálni a bolsevik adminisztrációt, elzavarták, letartóztatták, vagy agyonlőtték őket. A bolsevik bíróságok szigora ebben az időben - állapítja meg Chapoully - a hatalmukkal visszaélő funkcionáriusok ellen irányult. Ehhez még azt teszi hozzá, hogy az ellenforradalom elleni harc kivételes szigorral folyt, s a bolsevik rendőrség sokat fejlődött. A társadalmi tagozódást vizsgálva Chapoully megállapítja, hogy az utóbbi hónapokban egy új osztály jött létre, a funkcionáriusok osztálya, amelyik arrogáns és elégedett a helyzetével. A munkás proletariátusról az a megállapítása, hogy haldoklik, s ezt az Izvesztyijából származó számadatokkal illusztrálja. Ε szerint Petrográd lakossága 2,5 millióról 800 ezerre csökkent, s míg a februári forradalom előtt 400 ezer munkás volt a városban (ebből 250 ezer a fémiparban dolgozott), 1918 júliusára ez a szám 70%-kal csökkent. 1918 áprilisára pedig a 250 ezer fémipari munkásból mindössze 6400 maradt. A munkásság számának csökkenése Moszkvá-1 ban is jelentős. A létszámcsökkenés magyarázata abban keresendő, hogy a mun-U8£. H. Carr: La révolution bolchévique 3. La Russie soviétique et le monde Paris 1974. Les Éditions de Minuit 120-125. P. Milioukov: La politique extérieure des soviets Paris 1936. 35-37. P. Renounin: Le traité de Versailles Paris, Flammarion 1969. 104-114. P. Rcnouvin: Historie des relations internationales tome 7. de 19141929. Les crises du XXcsiècle Paris 1957. Hachette 169. Scliversloff: i. m. 129. 129 AMG 4 N 41 doss. 3. Paris, 1 mars 1919. 130 1917. január I. - 800 ezer munkás. 1919 elejére ennek a kétharmada marad meg.