Századok – 1990

Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383

FRANCIAORSZÁG SZIBÉRIA POLITIKÁJA 409 irodáinak asztalain aludtak. Omszkban hat hét kellett ahhoz, hogy a misszió szá­mára irodákat találjon. „Ezt olyan állapotban kaptam meg - írja -, amilyenben Au­gias istállója lehetett Hercules előtt." Nézzük meg néhány berendezési tárgy árát. Egy szék s egy asztal fehér fából 500 rubelbe került, egy ágy 5000 rubelbe, egy szamovár pedig 3500 rubelbe. Villanyvilágítása csak a kiváltságosoknak volt - pl. a külügyminiszternek -, de azoknál is csak délután ötig, mert ezután a villanyt a mozi és a színház kapta meg. Petróleumot csak rekvirálással lehetett szerezni, a gyertya darabja pedig 100-150 rubel volt. A tisztek, katonák nagy része vagonok­ban élt, s ezek adása-vétele, bérlete jól menő üzletág volt, mert egy vagon bérleti díja 50-60 ezer rubel volt. A munkaerőt a hadifoglyok adták, s a hadifogoly Szibé­riában olyan volt, mint a régi rabszolga, akit ugyancsak rekvirálással lehetett meg­szerezni. így szereztek ők is magyarokat, németeket. Jómódúnak az számított, aki­nek fűtése volt, s rendelkezett egy vagy két hadifogollyal. Az étkezés sem volt ol­csó. A háború előtt egy vacsora 5-6 rubel volt. 1918 novemberében, megérkezve Vlagyivosztokba, egy kétfogásos étkezés kávéval 12 rubelbe került. Ugyanez Omszkban decemberben már 30 rubel volt, 1919. szeptemberében pedig 300 rubelt kértek érte. S ami a legszomorúbb volt egy francia számára: bort sohasem lehetett kapni az étkezésekhez. Este az árak háromszorosára növekedtek. S mit lehetett en­ni Szibériában? A vacsora általában tea, kenyér, vaj és felvágott volt. Regelire pe­dig teát, s az esti maradékot fogyasztották el. A hiányos táplálkozás miatt gyakori volt a skorbut. A katonai helyzet változásával a körülmények tovább romlottak. Az Altaj vidék elvesztése után pl. 1000 pud vaj 350 ezer rubelbe került Novonyikola­jevszkben, s ugyanezt a mennyiséget Irkutszkban már 4-5 millió rubelért adták el. A szovjet hatalom és a német veszély kérdései „Szokatlanul kevés hír érkezik hozzánk külföldről. Teljes az imperialista fe­nevadak blokádja, a világ leghatalmasabb államainak ellenséges ereje zúdul ránk, hogy visszaálítsák a kizsákmányolók hatalmát" - írta Lenin 1919 őszén.12 5 A szov­jet hatalom számára az 1919-es esztendő valóban az elszigetelődés éve volt. A szö­vetséges diplomaták 1918 második felében már elhagyták Oroszországot. A francia nagykövet, Noulens október 15-én távozott, s a katonai misszió vezetője, Laverg­ne tábornok is visszament Franciaországba, de 1919-ben Vlagyivosztokban ismét feltűnt. Visszahívták a szövetségesek azokat a személyeket is, akik a féhivatalos kapcsolatokat biztosították a szovjet hatalommal.126 így az amerikaiak Robbins-t, az angol Lockhart-ot a bolsevikok utasították ki letartóztatása után, mivel részt vett az eszerek 1918-as nyári lázadásában. Ami Sadoul kapitányt, a franciák félhivata­los kapcsolatát illeti, ő nem hagyta el Szovjet-Oroszországot, de nem is töltötte be " V. I. Len in összes művei 39. köt. Bp. 1980 Kossuth. Üdvözlet az olasz, francia és német kommunistáknak. 203. '"6 Mivel a szövetségesek nem ismerték el a Népbiztosok Tanácsát, hivatalos diplomáciai érint­kezés nem volt. A diplomáciai testületeket ugyanakkor nem hívták vissza. Ε sajátos helyzetben a kapcso­latot félhivatalos csatornák biztosították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom