Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
FRANCIAORSZÁG SZIBÉRIA POLITIKÁJA 397 ban nem vezettek eredményre, ezért Clemenceau felhatalmazta Janint, hogy gyakorolja ő ezt a legfelső irányító szerepet, mivel ő rendelkezik a legjelentősebb intervenciós erővel. Ez az instrukció azonban ellentmondott egy korábbinak, amely szerint az intervenció fő irányát a japán főparancsnokság határozza meg. Feltehető azonban, hogy a megegyezés hiánya, valamint amiatt, hogy a japánok nem növelték a kívánt mértékben létszámukat, javasolta Clemenceau Janinnek azt, hogy vegye kezébe a legfelső irányítást. További új elem: Clemenceau megjelölte a tábornok főhadiszállásának helyét, melyet az omszki régióban, illetve Cseljabinszkban kell kialakítani, ha lehetséges. Ez utóbbi helye egyre bizonytalanabb lett, mivel a csehek helyzetében lényeges változások következtek be: elvesztették Kazanyt, Szimbirszket, Szamarát, s Orenburg irányából is bolsevik támadás fenyegette őket.54 A csehek visszavonulásával azok az antibolsevik kormányok is veszélybe kerültek, amelyek az ő támogatásukkal vagy sikereik hatására jöttek létre. Ennek következtében a szovjetellenes erők központja egyre inkább Omszk lett. A bolsevikokkal szemben álló csoportok megkísérelték az egyesülést, és 1918. szeptember 2-án Ufában egy öttagú direktóriumot hoztak létre Avkszentyev vezetésével. Ezt a pánorosz céllal létrehozott ideiglenes kormányt az omszki, a szamarai, a kazah, a török-tatár, a baskir nemzeti kormányok elismerték. Október elején azonban a bolsevik előrenyomulás miatt át kellett költözniük Omszkba, s politikailag, katonailag a későbbiekben ez a város játszotta a legfontosabb szerepet .54/a Kerenszkij londoni, párizsi utazásai során igyekezett nemzetközi elismerést szerezni ennek a kormánynak,5 5 de nem sok sikerrel. Párizsnak fenntartásai voltak a szibériai kormánnyal kapcsolatban, mivel szerinte kettős játékot űzött, egyszer antantbarát volt, máskor a vörösgárdistákat támogatta.5 6 A bolsevikokkal való kapcsolatot Párizs abban vélte felfedezni, hogy minden héten diplomata bőrönd közlekedett Vlagyivosztok és Petrográd között. S abban is, hogy egy Szkidekszij nevű jelentős vlagyivosztoki személyiség felesége, Zsivotszkij asszony, Trockij unokahúga volt, az apja, Zsivotszkij pedig kapcsolatban állt a Deutsche Bankkal, és támogatta az oroszországi német vállalkozásokat. A szibériai kormány melletti másik erő, mely befolyással bírt a régióban, Horváth tábornok volt, aki 1901-től a Kelet Kínai Vasutat irányította, az októberi forradalom után pedig a Távol-Keleten vezető szerepre tett szert. A tábornok támogatói között voltak kadétok, Szemjonov, Gamov, Kalmikov csapatai, valamint burzsoá és bankkörök. Alekszejev tábornokkal is kapcsolatban állt. A Szibériában található erőket a francia kormány nem tartotta elegendőnek 54 AMG 7 Ν 1555. Paris, 16 septembre 1918. Clemenceau Janinnek. 54/3 Szibériában több ellenforradalmi kormány alakult: az első 1918. január 27(febr. 9)-én jött létre Tomszkban Ideiglenes Szibériai Kormány néven. A tagok egy része hamarosan Harbinba, majd Vlagyivosztokba ment, ahol megalakítják az „autonóm Szibéria" kormányát. A csehek lázadása után a tömsz -ki kormány Omszkba költözik. 1918 nyarán Szamarában az Alkotmányozó Gyűlés volt tagjai alakítanak kormányt, Jekatyerinburgban pedig létrejön az Ural területi kormánya. Velük szemben működött a Centroszibir, a szibériai szovjet kormány, mely 1917 novemberében jött létre Irkutszkban. A csehek lázadása után Verhnyeugyinszkba, majd Csitába költözik, s 1918. augusztus 28-án szűnt meg. 55 A. Kerenski: La Russie au tournant de l'histoire, Paris, 1965. 659. 56 AMG 17 Ν 619. septembre 1918. Mémorandum.
