Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 33 márkát az ő nyomán az erdélyivel azonosnak tekintem, a 13. században emlegetett esztergomi márkát viszont a magyar márkával azonosítom.2 6 Lengyel márka. Forrásaink szerint Krakkóban a 14. század elején még két különböző márkasúly volt használatban. Hóman az egyiket helyesen 195,7 g-ban határozta meg,2 7 azonban a továbbiakban nem szentelt figyelmet annak a két adatnak, amelyek a másik márka egyidejű használatát bizonyítják. Gentilis bíboros 1308— 1311. évi számadásaiban ez a két egyenlet található:28 3987,5 krakkói márka = 3255 budai márka 333,5 krakkói márka = 272,25 budai márka Az egyenleteket megoldva azt kapjuk, hogy 1 krakkói márka = 0,81630, illetve 0,81634 budai márka, és azt is látnunk kell, hogy az átszámítás igen pontos. Némi keresés után megtaláljuk azt a törtszámot, amely ennek a tizedestörtnek megfelel : 40/49 = 0,816326, ahol a kapott érték szinte pontosan a két tizedestört középértéke. Ha mármost a lengyel márkát eme értékkel — azaz 40/49 budai márkának véve — beillesztjük a márkasúlyok fenti rendszerébe, nem kis meglepetésre kitűnik, hogy a bécsi márkának ' 5/7-e, a kölninek 6/7-e és a régi bécsinek 5/6 része volt. Ez a lengyel márka, amelyet I Gentilis iratai krakkóinak neveznek, 200,44 g súlyú volt, láthatóan nem azonos tehát a 195,7 g-os krakkói márkával. Ez lehetett az a súly, amely az újkorban varsói márka néven élt tovább,29 Magyarországon pedig, mint később látni fogjuk, a jelek szerint szepesi márkaként terjedt el. A kétféle friesachi márkával az 5. fejezetben, a báni dénárok tárgyalásakor lesz alkalmunk megismerkedni. Mindezek a súlyok, amelyekről eddig szó esett, színezüstben értendők, amit Gentilis bíboros a 14. század elején „velencei égetésű ezüstnek" nevezett.3 0 Ez azonban inkább csak elméletben létezett ; a valóságban mind a veretlen ezüst, mind az ezüstpénz ötvözetből állt, amely az ezüst mellett bizonyos mennyiségű rezet is tartalmazott. Hogy mennyit, azt olykor pontosan is jelezték az „égetés", azaz a finomítás / combustio seufinatio) 3 1 fokával. Minél magasabb fokúnak mondták aZ „égetést", annál tisztább ezüstöt jelentett. A legkevésbé finom ezüstötvözet „harmadik égetésű" ( tertie combustionis) volt, amely — legalábbis elméletileg — harmadrész rezet tartalmazott, tehát a finomsága mai fogalmaink szerint 666/1000 volt. Ebből verték például a 12. század vége óta a Nyugat-Magyarországon is elterjedt bécsi dénárokat, és 1330 tájától kölni márka. Az egyenlet meglehetősen pontos, ha a kölni dénárt a márka 1/192 részének vesszük: 232,6148+1,2179=233,8327. A 15. században Béla király márkáját úgy határozták meg, hogy a budai márkánál egy lattal kevesebb. Ez csak annyiban különbözik az előbbi meghatározástól, hogy az egy kölni dénárt az egyszerűség kedvéért nem veszi tekintetbe. 26 Ld. fent a 17. jegyzetet. 27 Hóman: PT. 81. 28 Vat. 1/2. 449, 457, vö. Hóman: PT. 95. 29 Vö. Hóman: PT. 82, 2. jegyzet. 30 fine ariento di Vinezia, Vat. 1/2. 424 skk. 31 1342: DRH 112.
