Századok – 1990

Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383

Majoros István: FRANCIAORSZÁG SZIBÉRIA POLITIKÁJA PÁRIZSI LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN (1918-1920) Az orosz polgárháború története során Szibéria a legfontosabb ellenforradalmi központtá vált Kolcsak diktatúrája idején. A nyugati hatalmak, s különösen Franciaország a diktátortól várta 1919-ben a szovjethatalom megdöntését. Az intervenció azonban nem csupán katonai, politikai téren jelentkezett, hanem gazdasági vonatkozásban is. Franciák, amerikaiak, angolok, japánok, olaszok, németek egyaránt érdeklődtek Szibéria gazdasági kiaknázása iránt. Az alábbiakban ezeket a gazdasági törekvéseket mutatjuk be, valamint azokat a diplomáciai, katonai erőfeszítéseket, amelyek Szibériáért folytak. Vizsgálódásunkban azonban első helyen Párizs erőfeszítései szerepelnek, melyeknek az volt a célja, hogy Szibéria legyen a szovjetellenes erők egyik központja, s innen kiindulva valósuljon meg egy egységes, de bolsevikok nélküli Oroszország, amelyik hajlandó a szövetségi kapcsolatok továbbvitelére Franciaországgal. A forrásanyagot két francia levéltár, a Quai d'Orsay és a Szárazföldi Hadsereg archívumának (Service Historique de l'Armée de Terrechâteau de Vincennes) dokumentumai szolgáltatják. Témánk kezdő dátumaként 1918-at adtuk meg, mert a diplomáciai aktivitás a régióért ebben az évben indult meg erőteljesen. Záródátumként 1920 szerepelt, mert Kolcsak bukása után a franciák tevékenysége megszűnt Szibériában - a Janin missziót kivonták -, s gyakorlatilag jelentős erőként csak a japánok maradtak. Egy szibériai francia és antant politika körvonalai A szibériai szövetséges intervenció s a francia beavatkozás eredete a keleti front problémájához és az oroszországi forradalmi változásokhoz kapcsolódik. Szibéria ezért az elképzelésekben már 1917 nyarán megjelent, amikor az orosz belső helyzet megszilárdítása érdekében s Oroszország háborúban való tartásáért orosz és antant körök egyaránt a külföldi katonai beavatkozás lehetőségét fontolgatták, s mindenekelőtt a japán csapatok segítségével akarták az orosz problémát megoldani. Japán neve azért vetődött fel, mert egyöntetű volt az a vélemény, hogy földrajzi helyzeténél fogva csak a távolkeleti szigetországnak van lehetősége beavatkozásra. Az októberi forradalom győzelme után a japán intervenció és Szibéria értéke tovább nőtt, s a japán beavatkozást Párizs szorgalmazta a legjobban. Niessel tábornok, az oroszországi francia katonai miszió vezetője már 1917. november 23-i jegyzékében rámutatott Japán szerepére, fontosságára, s elvetette Rampont tábornok (a francia katonai misszió egyik tagja) beavatkozási tervét, aki azt javasolta, hogy an-