Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
LAKÁSHELYZET ÉS OTTHONKULTÚRA A MUNKÁSSÁG KÖRÉBEN 377 konyháiban az edénypolcokat felváltotta a konyhakredenc. A rendszerint puhafából készült bútorok festése egyszínű sötétbarna, legföljebb a betéteket flóderozták. A munkáslakások berendezése — s ebben teljes az egyetértés az irodalomban — erősen kevert jellegű: magán viseli mind a paraszti, mind a polgári lakás- és otthonkultúra egyes jegyeit. Polgári jellegűvé avatja ezen otthonokat pl. a historizáló hálószobai garnitúrák megjelenése, és városi karaktert kölcsönöz az enteriőröknek a gyári készítésű bútorok kizárólagosága. De mi a paraszti ebben az otthonban? Az egyes szerzők maguk is bizonytalanok a paraszti jelleg meghatározásában, és kivált abban, hogy az mennyire volt meghatározója a munkás otthonkultúrának. Gergely András kifejezetten tagadja a paraszti karaktert, kijelentvén: „A berendezés tehát nem utal paraszti eredetre, hanem a középosztálybeli lakáskultúra leegyszerűsödött változatának tekinthető."101 Merőben ellentétes nézetet képvisel a muzeológia, vagy annak némely művelője. A Budapesti Történeti Múzeum '70-es évtizedbeli életmódkiállításának a koncepciója szerint a munkásság berendezési „tárgyaira általában jellemző volt, hogy közel álltak a paraszti, tehát a néprajzi jellegű tárgyakhoz, s ezt vidéki származásának, szemléletének tovább élő és ható maradékaként foghatjuk fel."102 Kivált a konyha berendezését és tárgyállományát minősítik a kiállítás rendezői paraszti jellegűnek, a szobai enteriőrről viszont azt jegyzik meg: a „polgári ízlés utánzata." Ε két megközelítéstől eltérően Mialkovszky Mária ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a munkásság és a parasztság „otthonkultúrájának külső jegyeiben vannak ugyan közös vonások, a kettő mégis más-más alapról, más-más feltételek mellett fejlődött ki, és az egyezések a kultúra általános integrálódásából következtek."103 Ilyen formai egyezés a paraszti sublót jelenléte a munkáslakás szobájában, vagy hogy egyes nyugat-dunántúli területeken (Őrség, Göcsej) a paraszti lakáskultúra polgáriasodásnak indult a századelőn, aminek nyomán szakítottak a sarkos elrendezéssel a párhuzamos elhelyezés kedvéért. Sőt, szórványosan felbukkant a hálószobai garnitúra-enteriőr is. Ε polgári-paraszi lakáskultúra és ízlésvilág irányába mutató átalakulás — legalábbis ezeken a vidékeken — gyors ütemben lezajlik, a húszas évekre be is fejeződik, ám ezen a szinten — újabb fél évszázadra — meg is állapodik.104 Persze, a hálószoba-garnitúra más funkciót tölt be a paraszti és a munkáslakásokban — s ezért valóban inkább csak formai egyezésről lehet szó. Hiszen amíg a paraszti lakások szobája tisztán reprezentatív célokra szolgált (tisztaszoba), addig e bútorzat a munkáslakásokban tényleges lakófunkciókat elégített ki. Nehéz tehát a vitatott kérdésben állást foglalni. Annyi bizonyos, hogy ha van egyáltalán specifikuma a munkáslakás berendezésének, az a paraszti és a polgári otthonkultúrák ilyen módon sehol máshol nem jellemző szelektív elegyítésében rejlett. Az is nyilvánvaló, hogy a kettő keveredésének a mértéke az egyes munkásrétegek körében más és más volt. A másod- vagy sokadgenerációs városi munkásság, 101 Gergely András: i. m. 434. 102 így élnek a budapestiek a 18. századtól napjainkig. II. Otthon. Életmódtörténeti kiállítás. Kiállítási vezető. Budapesti Történeti Múzeum, 1976. 18. 10 '' Mialkovszky Mária: i. m. 87. 104 Bíró Friderika: A paraszti lakáskultúra a századelőn. História, 1983/2. 34. sk.
