Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
LAKÁSHELYZET ÉS OTTHONKULTÚRA A MUNKÁSSÁG KÖRÉBEN 375 állt készen, a telep népeségszáma 2 ezer körül mozgott 1906-ban. nemcsak a tervezett lakásszám, hanem a szövetkezet alapszabályszerűen meghatározott tagsági összetétele is módosult az idők folyamán, s a századelőn a lakók csak alig 50 százaléka főleg a MÁV gépgyárában, a Ganz-gyárban, a Schlik gyárban dolgozó munkás, tehát duplája az alapszabályban előirányzottnak azon szövetkezeti tagok aránya, akik vagy magánhivatalnokok, vagy altisztek, netán önálló egzisztenciák. A tagok egyébként a 26 éven át fizetett 160 frt (320 korona) évi házbér fejében idővel e lakások tulajdonosaivá is váltak.92 A vidéki városokban működő szövetkezetek jellege többnyire kideríthetetlen további helyi kutatások hiányában. Tudunk például egy „Societa Operaia Fiumana" néven működött fiumei szövetkezetről, amely 1906-ig 34 bérlakást épített — minden valószínűség szerint c) típusú szervezetről van tehát szó.9 3 Nem világos viszont, hogy az említett szövetkezet azonos-e azzal a Ferenczi egy másik írásában szereplő fiumei „részvénytársasággal", amely 1913-ig 260 munkáslakást készített. Minden bizonnyal két különböző szervezetről tesz a szerző említést.9 4 Már pusztán azért is, mert nem valószínű hogy ilyen rövid időn belül egy éppen felszámolás alatt álló szövetkezet — még ha részvénytársasággá alakult volna is át — 200 további lakás felépítésére lett volna képes. De nem tudunk közelebbit a két kolozsvári szervezetről sem, az 1899-ben alapított Kolozsvári magyar és középtizedi Hitelszövetkezetről, amely az Országos Központi Hitelszövetkezethez tartozván, 70 munkásházat épített 1908-ig, ill. egy másik Hitelszövetkezetről, amely kölcsönök nyújtásával 82 munkásház építéséhez járult hozzá. Sőt, működött a városban egy harmadik hitelszövetkezet is, a Kolozsvári m.kir. dohánygyári munkás-hitelszövetkezet, amely 1898-1905 között 259 családnak nyújtott hitelt, és ennek nyomán 120 új lakás készült.95 Minden jel szerint e kolozsvári szövetkezetek az a) típusba sorolt szervezeti formát képviselték. S végül említést érdemel Pozsony városa, ahol Schulpe György a '90-es évtized közepén indított társadalmi akciót, amelynek szerveződési módjáról azonban közelebbit nem tudunk, s amelynek eredményeképpen még az évtized közepén 24 munkáslakás épült.96 1902-től azután — kuriózumképpen — a város maga fogott munkáslakások építésébe, és négy év alatt 120-at, a tízes években további 60-at adott át a város munkásnépességének9 7 S ezzel szinte maradéktalanul ki is merítettük a témát. Aligha szükséges hosszasabban fejtegetni, hogy ezek a szórványos részvénytársasági és/vagy szövetkezeti lakásépítő akciók mennyire hatástalanok voltak a vidéken is rossz lakásvi-92 Uo. 124-134. 93 Uo. 134. 94 Ferenczi Imre: A lakásügy állása... 852. 95 Schulpe György: i. m. 165. sk.; Kosulány Ignác: Munkáslakások Kolozsváron. H. Sz. 1910. I. k. 221. sk.; Gidófalvy István: A munkáslakások kérdése Magyarország erdélyi részében. Szociálpolitikai Szemle, 1912/2. 17. 96 Schulpe György: A munkáslakásokról. Pozsony, 1902. Geml József: i. m. 37. sk.
