Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 29 meghatározta, a súlyokat grammba számítva át. Eredményei azonban néhány ponton igazításra szorulnak, mert a módszer, amelyet alkalmazott, nem volt teljesen következetes. Hóman eljárásának lényege az alábbiakban összegezhető. Kiindulópontul a párizsi márka súlyát választotta, amelyet a nyugati szakirodalom az 1350 körül készült, ma is meglévő sülyegyüttes, az ún. Pile de Charlemagne alapján egyöntetűen 244,7529 g-ban határozott meg. A további számításokat Francesco Pegolotti firenzei kereskedőnek 1340 körül írt kézikönyve, a La pratica della mercatura adatai alapján végezte. Pegolotti többnyire igen pontosan közli a Nyugat-Európában használatos arany- és ezüstsúlyoknak egymáshoz viszonyított értékét, legtöbbször firenzei dénárban vagy nápolyi tariban kifejezve.8 Hóman a párizsi márkára megadott egyenletekből kiszámította a velencei ezüstmárka középértékét, és ezt egykorú források alapján azonosnak vette a nürnbergi márka súlyával. Mármost tekintettel arra, hogy 15—18. századi források pontosan megadják a nürnbergi márka arányát a Közép-Európában használatos márkasúlyokhoz, Hómannak sikerült belőle megkapnia a bécsi (280,6146 g), az ennek 7/8-át kitevő budai (245,53778 g) és az összes többi, magyar vonatkozásban fontos márka súlyát.9 Hóman módszerének volt azonban egy gyenge pontja: általában nem vette figyelembe, hogy a középkori súlyok arányát a kortársak számára törtszámok fejezték ki. Ő a számításai során mai súlyban vett abszolút értékek megállapítására törekedett, és a középkori márkasúlyok közötti súlyviszonyokat többnyire nem vizsgálta. így például, miután azt az eredményt kapta, hogy a budai márka a párizsi márkánál közel 1 g-mal nehezebb volt (245,5, ill. 244,7 g), nem figyelt fel arra, hogy a 14. században a ketttőt azonos súlyúnak vették. Ez a következőkből tűnik ki. Pegolotti szerint a kölni márka unciája 660, a párizsi márkáé pedig 693 nápolyi gran volt,10 vagyis a két márka közötti arány pontosan 20:21. A kölni márka viszont az újkorban a bécsinek pontosan 5/6 része volt.1 1 Mármost, amennyiben 1 kölni márka = 5/6 bécsi márka és 1 budai márka = 7/8 bécsi márka, akkor I kölni márka = 20/21 budai márka (5/6x8/7). Más szóval azt az eredményt kaptuk, hogy a kölni márka mind a párizsinak, mind a budainak éppen 20/21 része volt. Ez egybevág azokkal a tudósításokkal, amelyek 8 1 tari=20 gran=kb. 0,88 g. Mivel 1 gran-0,044 g (Hóman: PT. 549) és Pegolotti olykor 1/3 gran pontosságig is elmegy, a nápolyi súlyban megadott egyenértékek egyszázad g-ig pontosnak vehetők, ezért az alábbiakban velük számolok. Sokkal kevésbé pontosak a firenzei dénárban megadott értékek, mivel egy dénár 26 2/3 grannal volt egyenlő (1 firenzei dénár=4/3 tari=l,18g), de a legtöbb esetben vagy pontosan egyeznek a nápolyi súlyban megadott értékkel, vagy annak a legjobb közelítései. A más - párizsi, anconai stb. - dénárokban megadott egyenértékek gyakran nem elég pontosak, ezért célszerű az egyenleteket mindig nápolyi súlyra átszámítani és közUlUk a legmegbízhatóbbakat használni. Mivel ezt a módszert követtem, eredményeim nem teljesen azonosak Hómanéival. 9 Hóman: PT. 547 skk., 62 skk. 10 Vö. Hóman: PT. 553 (tari 33 fa once 1 in Cologna; 1 gran=l/20 tari-0,044 g) éa 549 (Uri 34 e grani 13 once 1 in Parigi). II Hóman: PT. 554, és vö. 71.
