Századok – 1990

Történeti irodalom - Láng Imre: Az Egyesült Államok gazdaságpolitikája és külpolitikája (1933–1939) (Ism.: Incze Miklós) II/325

326 TÖRTÉNETI IRODALOM pő Roosevelt gondolkodásában a világpolitikai és a világgazdasági stabilitás céljai egységet alkottak. A Fehér Ház új lakója abban a meggyőződésben látott munkához, hogy e célok a nemzetek egymásrautaltságát feltételezik, az Egyesült Államok feladata ennek az interdependenciának a tudatosítása, közreműködés a lehetséges megoldások kialakításában. Hivatalviselése kezdetén a nemzetgazdaság halaszthatatlan problémáira összpontosította a figyelmét, ez azonban nem jelentette a külkapcsolatok elhanyagolását." (200. old.) Ε megállapítás hangsúlyozása azért szükséges, mert az igen terjedelmes, szintézisjellegű szakirodalom zömmel a New Deal taglalását tekinti fő feladatának, az amerikai társadalmi-gazdasági mozgások vizsgálatának eredményeit prezentálja - a világpolitikai összefüggéseknek lényegesen kisebb figyelmet szentelt, a világgazdasági kapcsolatrendszerben betöltött amerikai szereppel pedig csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem foglalkozik. Ez azt bizonyltja, hogy a Roosevelt-éra első szakaszának problematikája szétfeszíti az ilyen jellegű irodalom kereteit. Az angolszász, elsősorban az amerikai szakirodalomra indokolt a 30-as évek amerikai problematikájának különböző témájú monográfiákra forgácsolási tendenciája, ám a szerteágazó problematika magyar nyelvű bemutatása sem hagyatkozhat az angol nyelven íródott munkák gyakorlatára. Láng Imre nyilván felismerte ezt és arra törekedett, hogy megfelelő arányban szerepeltesse az eseményekkel zsúfolt 1933-1939 közötti időszakban végbement valamennyi meghatározó fontosságú folyamatot. Ezen a módon nemzetközi horizontúvá szélesedik a tárgyalt időszak elemzése, vagyis - a teijedelmi kereteken belül - a lehető teljességgel adekvát a történelmi valósággal. Más szóval: a munka szem előtt tartja az amerikai gazdasági-társadalmi fejlődés motorjának szerepét betöltő New Deal fejleményeinek elsődleges voltát, és e fejleményekkel összefüggésben foglalkozik a belgazdaság-politikát kiegészítő külgazdaság-politikai eseményekkel, valamint a washingtoni külpolitika ellentmondásos történéseivel. Következésképpen az amerikai helyzet ábrázolása kiegészül az Egyesült Államokból kiáramló hatások külföldi konzekvenciáit bemutató elemzésekkel. Az 1933-1939 közötti USA-történet a nemzetközi kapcsolatrendszer legújabbkori története meghatározó jelentőségű fejezetévé bővül. Fel szeretném hívni a figyelmet néhány kérdéskomplexumra. Mindenekelőtt arra, hogy Roosevelt és munkatársai társadalmi tervezésnek nevezett kormányzati beavatkozásra alapozták a gazdaság helyreállítását és reformját célzó elgondolásaikat, melyek egyszersmind a társadalmi struktúra reformját is előirányozták. Ez a nézetrendszer - amelynek gazdaságpolitikai eszközei a New Deal megvalósítása során menetközben formálódtak - radikális elkanyarodás volt az elődök által vallott, kikezdhetetlennek vélt államfelfogáshoz képest, bár Hoovert a válság szorítása már rákényszerítette egy-két megkésett, sikertelen beavatkozási kísérletre. A roosevelti beavatkozási teória egyfajta nemzeti konszenzust feltételezett, amely a társadalmon belül kialakuló kölcsönös engedmények révén jön létre, és a kormányzat ellenőrzi az alapvető nemzeti célok elérésére irányuló országos együttműködést. A Fehér Háznak segédcsapatra volt szüksége az irányító-ellenőrző szövetségi feladatok ellátásához. Az elnök tanácsadói és maga Roosevelt is a monopóliumok gazdasági potenciáljában vélte megtalálni a válságból való kijutást segítő emelőt. Ε felismerésből született a New Deal első szakaszában érvényesülő koncepció: a kormányzat „társas viszony"-ba lép a nagy korporációk uraival, lehetővé teszi cselekvési szabadságukat, ellenszolgáltatásként meghatározott nemzeti feladatok ellátását követeli (foglalkoztatás, munkaalkalom-teremtés). Ε koncepció értelmében a monopóliumok potenciálja - a „nagyság" - a 20. század visszafordíthatatlan folyamatainak terméke, ezért nem gátolni kell, hanem a nemzet szolgálatába kell állítani. A big business cselekvési szabadsága az 1890-ben és 1914-ben alkotott trösztellenes törvények hatályának felfüggesztését feltételezte, s mint ilyen, szöges ellentétben volt a New Deal formálásában alkalmazott másik irányzattal, a szabad verseny idejétmúlt állapotait eszményítő monopóliumellenességgel. 1935 derekán, amikor a big business-nek sikerült megbuktatnia a gyűlölt kormányzati beavatkozást megtestesítő ipari törvényt: az elnök - megtorlásként - elhatárolta magát korábbi nézeteitől. Ez a pálfordulás rávilágít a roosevelti vezetési stílus egyik sajátosságára: a próba és tévedés módszerére, amely kísérletként fogta fel nemcsak a hazai, hanem olykor a nemzetközi kihatású intézkedéseket is. Ilyen volt az 1933 áprilisában indított valutáris kísérlet, amely a dollárárfolyam csökkenésének előidézését, s ennek révén az exportált termékek dollárárainak emelkedését célozta. A kísérlet - részleteivel itt nem foglalkozhatunk -1933 őszén a pénzvilág felháborodása közepette zajlott le, s a dollár csaknem 41%-os leértékelésével zárult. Roosevelt tévesnek bizonyult teóriát próbált ki: a New Deal sodrában úgy vélte, figyelmen kívül hagy-