Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
272 LUKÁCS LAJOS kotmányos törekvésekkel, és védelmet, támogatást is nyújthat képviselőik számára. Az egyébként is bizonytalankodó, a magyar mozgalom erejét időnként túl is becsülő, attól felettébb rettegő osztrák körök ilyen körülmények között mindent elkövettek annak érdekében, hogy Dunlopot visszahívják Pestről. Ezzel összhangban interveniált Londonban az osztrák külügyi képviselet is. Rechberg gróf Bécsben közvetlenül fordult Bloomfield angol követhez Dunlop visszahívása ügyében. Indoklásképpen arra hivatkozott, hogy az uralkodó kívánságáról van szó, akinél személyesen járt Vay báró magyar kancellár, és Pestről oly értelemben is írt hozzá, hogy a külügyminiszter közbelépésével érjék el Dunlop azonnali eltávolítását, mert jelenléte „az. országgyűlés nagy részének szeparatista nézeteit erősíti, akik a nevezett személynek pesti jelenlétét annak bizonyítékaként értelmezik, hogy az angol kormány támogatja reményeiket". Bloomfield sajnálattal vette tudomásul a bécsi kormány kérését, nem titkolva Rechberg gróf előtt, hogy Dunlop pesti működésével nagyon meg voltak elégedve, a nevezett kiváló jelentéseket küldött „a körülötte zajló eseményekről", és ha eltávozik, akkor az angol kormány a Magyarországról érkező értesülések tekintetében teljesen az újságokra, lesz hagyatkozva.61 A Palmerston-kormány, ha nem is vette jó néven Bécs különös kívánságát, de vitába még sem kívánt szállni ez ügyben. Russell külügyminiszter hozzájárult Dunlop visszahívásához, és ilyen értelemben utasította Bloomfieldet is. Az utóbbi a döntésről tájékoztatta Rechberg grófot, közölve, hogy Dunlop a legrövidebb időn belül családjával együtt el fogja hagyni Pestet. Minderről Bloomfield 1861 május végén személyesen tájékoztatta Dunlopot, aki akkor éppen Bécsben tartózkodott. Az utóbbi tudomására hozták azt is, hogy felettesei teljes mértékben elégedettek működésével, és továbbra is a követség attaséjának tekintik. Dunlop azon kérése, hogy a jövőben Triesztben láthasson el hasonló megbízatást, Bloomfield egyetértésével találkozott, és ilyen értelemben tett előterjesztést Russellnél. Dunlop végül is 1861 június elején hagyta el pesti állomáshelyét.62 A rendelkezésre álló források arra utalnak, hogy Rechberg gróf előtt szinte első pillanattól kezdve nem volt titok Dunlop pesti küldetésének valóságos háttere. Ha az utóbbit közvetlen felettesei nagyfokú diszkrécióra utasították is, ezzel mégsem állt ellentétben, hogy Russell Ausztria londoni követének, gróf Apponyi Rudolfnak, már 1860. december 8-án ne hozza tudomására, hogy Pestre küldték egyik megbízottjukat, hogy kellő értesüléseket szerezzenek az ottani állapotokról.63 Ez ellen Bécsnek kezdetben nem volt kifogása, és ezzel ellentétes álláspont felülkerekedéséhez jelentős mértékben hozzájárult a magyar ókonzervatív arisztokraták köréből kiinduló fokozott aggodalmaskodás, melynek végül is Vay báró kancellár adott határozott hangot. Feltehetően Dunlop, ha kezdetben tartózkodóbban is látta el feladatát, az idők előrehaladásával, pesti társasági körökkel történő fokozottabb érintkezései nyomán egyre kevésbé érezte annak szükségét, hogy működésének indító rugóit és szándékait, vé-61 Bloomfield Russellnak, Vienna, 1861. máj. 29. (Uo. 610/276). 62 Uo.; Dunlop visszahívásáról: Pesti Napló. 1861. jún. 8. 63 Gr. Apponyi Rudolf Rechberg grófhoz intézett, 1860. december 8-i jelentésére utal Horváth Jenő: Magyar diplomácia 1815-1918. Budapest, 1928. 81.
