Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 269 nak. Az osztrák kormány várható elutasító magatartásáról érkező kedvezőtlen híreket hozott Bécsből Vay báró, ami csalódást keltett. Szükségesnek ítélte az angol kormány tudtára adni azt a kiszivárgó, ámbár nehezen ellenőrizhető információt, miszerint több kiemelkedő magyar képviselő Párizsba készült a francia kormány közbelépésének kieszközlése érdekében, hogy Ferenc József lépjen egyezségre a magyarokkal. Mindebben az angol irányban jelentkező szorgalmazást is felismerhetünk, hogy Bécset megértőbb magatartásra késztesse.5

6 Dunlop pesti működésének kétségtelenül jelentősebb részét felölelő politikai természetű ügyei mellett, nem tekinthetünk el a gazdasági kérdésekkel összefüggő tevékenységétől sem. Kétségtelen, hogy néhanapján, időnként jelentéseibe foglalt gazdasági tárgyú információi netán a politikai tevékenységének leplezésére is alkalmul szolgáltak - azonban korántsem szorítkoztak csak ilyen értelmű funkciókra. Dunlop érdeklődésénél, tapasztalatánál fogva is komolyabban vette az ilyen értelmű tevékenységét - erőteljesen munkálkodva annak érdekében, hogy Anglia és Magyarország között a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok a jövőben élénkebb ütemet nyerjenek. Számon tartotta a magyarországi sajtó gazdasági vonatkozású híreit, a piaci helyzetről, a kereskedelemről, a mezőgazdasági termelés eredményeiről közzétett adatokat. Rendszeres olvasója volt a Pester Lloydnak, és ha az angol kereskedelem számára különösen érdekes információkra lelt, azokat örömmel továbbította megbízóihoz. Figyelmét különösen a magyarországi gyapjúkereskedelem alakulása kötötte le. Megítélése szerint Pesten a bradfordi gyapjúkereskedelemről szóló híradások, a gyapjú iránt megnyilvánuló kereslet nagy érdeklődést keltett. Véleménye szerint a legutóbbi 5-6 évben a gyapjú kereskedelmi forgalma Magyarországon megnövekedett, és Pesten 1860-ban az évi forgalom 140 ezer mázsa körül mozgott. Ami viszont a magyarországi gyapjúexportot illeti, az stagnálást mutatott, nem haladta meg az elmúlt évek szintjét. Mindezt azzal magyarázza, hogy az ausztriai textilgyárak, elsősorban a morvaországiak, valamint a Magyarországhoz közel eső területeken alapított újabb textilgyárak - ahol rendelkezésre áll a szükséges munkaerő és vízi energia -, vevőként jelentkeztek a pesti piacon. Mindehhez hozzáfűzi, hogy túlságosan nem kell tartani a morvaországi textilgyárak jelentős növekedésétől, és saját szűkebb területükön kívül nem jelentenek nagyobb versenyt AngSa és Franciaország gyapjútermékeinek. Ami pedig a magyarországi gyapjútermelőket illeti, úgy látja, hogy azok alapvető érdeke a rendszeres és biztos piac teremtése és az, hogy ne függjenek túlságosan az osztrák - ámbár nagy felvevőképességű - piactól.57 56

Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. máj. 23. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 610/24.); máj. 27. (Uo. 25.). 57

Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. febr. 13. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 607/7.); A magyarországi juhtenyésztés nagymérvű visszaesését jelzi Dil: Henrik: A magyar mezőgazdaság. Pest, 1869. 270. és köv.; Nagy István: A mezőgazdaság Magyarországon az abszolutizmus korában. 1849-1867. Budapest, 1944. 138. és köv.; Dunlop jelentései viszont kedvezőbb képet festenek. A gyapjúkereskedelmet jelző export-import adatok szerint a stagnálás az 1850-es évek elejét jellemezte. Vö. Matlekovlts Sándor: Az Osztrák-Magyar Monarchia vámpolitikája 1850-től kezdve napjainkig. Budapest, 1877. C. melléklet.; Az osztrák birodalom gyapjútermelését 1855-ben 713 ezer mázsára becsülték. (Lásd Fényes Elek: Az Auszt-