Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
260 LUKÁCS LAJOS sait illetően, ha nem is 1861 tavaszát, de őszét illetően, mégis bekövetkeztek - a jelzett variánsok egyikének valóra válásával.36 A Palmerston-kormányhoz eljutott magyar vonatkozású Dunlop-információknak még nagyobb súlyt adott Bloomfield követ is, aki viszont minden lehetőt igyekezett elkövetni annak érdekében Rechberg külügyminiszternél, hogy a tervezett magyar országgyűlés összeülése valóra is váljék. Az osztrák külügyminiszterrel folytatott megbeszélésein Bloomfield kellő nyomatékkal tanácsolta az angol kormány azon határozott szándékát, hogy kíséreljenek meg mindent a békés kibontakozás biztosítása érdekében, ámbár nem hallgatja el megbízói előtt azokat a bizonytalan és veszélyes mozzanatokat, melyek az 1848-as magyar alkotmány minél teljesebb érvényesítése előidézhet az osztrák birodalom egységének, erejének fenntartása szempontjából. Rechberg érveléséből is sok mindent közvetített Russell külügyminiszter felé - feltárva a helyzet roppant bonyolultságát és az angol diplomácia nagy felelősséget hordozó működése esetleges következményeit. Annyi bizonyos, hogy az Októberi diplomában foglaltaktól visszalépő császári kormányzat újabb kísérletezése útjába Anglia nem állított különösebb akadályokat - Londonban feszült várakozással tekintettek a magyarországi események felé: remélve és óhajtva, hogy Bécs lépései - a súlyos kockázat ellenére - sikerrel, a birodalom belső válságának levezetésével, a magyar kérdés mielőbbi rendezésével járjanak. Miként Fane jelentéseiből, hasonlóképpen Bloomfield követ jelentéseiből is kitűnik a hangsúlybeli és árnyalati különbség Dunlop beszámolóihoz képest. Az utóbbi Pesten fogalmazott meglátásain kétségtelenül érződik a magyar liberális ellenzék politikai befolyásának, érvelésének hatása, az az együttérzés és szimpátia, amivel Dunlop az 1848-as alkotmány érvényre juttatását programjára tűző politikai erők iránt érzett.37 Ha számos vonatkozásban nyomon is lehet követni Dunlop értesüléseinek körét, fel lehet fedni azoknak a személyeknek kilétét, akikkel gyakrabban érintkezett, akiktől információit szerezte - ugyanakkor más vonatkozásban legfeljebb csak következtetni lehet az értesülések tartalmából, jellegéből, hogy egy-egy informátora milyen körhöz tartozott, melyik politikai pártcsoportosulás elképzeléseit tolmácsolta. Annyi azonban kétségtelen, hogy zömében a mérsékelt nemesi-földbirtokos liberális ellenzéki egyénekkel érintkezett, és főképpen azok reményeit, terveit, illúzióit és félelmeit közvetítette jelentéseiben - tagadhatatlanul együttérzéssel, hol pártolólag, hol kritikusabb módon. Ebben az összefüggésben figyelemre méltóak információi a nemesiföldbirtokos rétegek hangulatáról, a Londonban nyomtatott Kossuth-bankók kapcsán. Miután az angol kormány lecsapott a bankógyártó nyomdára, lefoglalva annak termékét - az ügy kipattant, és hullámai Magyarországra is eljutottak.3 8 Jellemzőnek te-36 Vö. Charles W. Hallberg: Franz Joseph and Napoleon III, 1852-1864. New York, 1955. 230. és köv. I.; Denis Mack Smith: L'lnghilterra di fronte agli eventi italiani del 1860. (Atti del XXXIX Congresso di Storia del Risorgimento Ilaliano. Palermo-Napoli, 17-23 ottobre 1960. Roma, 1961. 411. és köv.). 37 Bloomfield Russellnak, Vienna, 1861. febr. 14. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 607/34.^; márc. 7. (Uo. 608/85.). Kossuth az olasz kormány pénzügyi támogatásának felhasználásával a William Day és fiai londoni nyomdájában magyar pénzjegyeket nyomatott, aláírásával ellátva. Az 1861 februárjában megindult bankóper végül is Kossuth elítélésével végződött. Lásd Kossuth Lajos bankjegypörének iratai. (OL. Kossuth gyűjtemény. II. S. 5.); Vö. Lukács L.: Magyar politikai emigráció. I. m. 185. és köv.
