Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 253 1861 január végétől kezdve a magyarországi helyzetről Londonba érkezett je­lentések összegezőjeként már Dunlop személye lép az előtérbe, akinek valóban mód­jában állott, hogy Pesten érintkezésbe lépje a politikai mozgalmak legkiemelkedőbb személyiségeivel és egyébként is kellő módon összegyűjtse a legfrissebb és legmoz­galmasabb események híreit. Rendkívül összetetten, plasztikusan festi le az 1848-as alkotmány visszaállításának programját zászlójára tűző mérsékelt liberális ellenzék helyzetét és felépítését. Együttérzően szól Deák és Eötvös józan, mindig is mérsék­letet mutató fellépéseiről, melyek ugyanakkor a magyar alkotmány visszaállítására irányuló következetességgel és határozottsággal párosulnak. De mindemellett nem hallgatja el gyengeségeiket, társadalmi szerepük korlátait. Úgy vélte - és ezt bizo­nyítani is törekszik -, hogy a liberális ellenzék a szélesebb néptömegektől, elsősor­ban a parasztságtól, a nemzetiségektől meglehetősen elszigetelődött. Különösen Ma­gyarország déli részén tapasztalható, hogy a parasztok, falusiak bizalmatlanok a ne­mesek, földesurak elképzeléseivel, terveivel szemben, melyet azok a közeljövőben összeülő országgyűléssel kapcsolatban hangoztatnak. Egy nagybirtokostól olyan híreket kapott, hogy klerikális elemek izgatnak a fa­lusi lakosság körében, azt híresztelik, hogy a politikai ellenzék vezetői nem 1848-at, hanem az 1848-at megelőző állapotokat akarják visszaállítani, és a földbirtokos ne­messég elleni hangulat egyre növekszik, fokozódik irántuk a gyanakvás. Dunlop arra a következtetésre jut, hogy a liberális mérsékelt pártot, mely „az 1848-as alkotmá­nyért" küzd a nép túlnyomó többsége „túl konzervatívnak" és „túl reakciósnak" tart­ja.2 4 Ami pedig a bécsi vezető körökben jelentkező erőviszonyokat illeti, Dunlop sze­rint a döntő erőt nem a császár és Rechberg gróf jelenti, hanem Rauscher bíboros és Zsófia főhercegnő. Vagyis az a bizonyos titkos udvari kamarilla, mely annyi bajt és nehézséget okozott a múltban, ismét erőre kapott és éreztette hatását. Mégis abban reménykedik, hogy a magyar liberális vezetőknek sikerülni fog az országgyűlés összehívásának feltételeit biztosítani, a határozottsággal párosuló mérsékletükkel és a szélsőséges irányzatok elszigetelésével.25 Minden kétségen felülállóan kitűnik, hogy Dunlop a magyar mérsékelt liberális erők sikerének drukkol, velük együtt óhajtja és felettébb kívánja, hogy semmiféle erőszak, statárium, katonai fellépés, avagy nagyobb méretű népmozgalom ne zavarja meg a készülő országgyűlés összeülését. Vagyis tü­relemmel, kitartással, ügyes manőverezéssel biztosítani a politikai-társadalmi mozgal­mak alakulását a veszélyes szirtek között: nem provokálva ki Bécs agresszivitását és nem idézve elő nagyobbszabású radikális jellegű mozgalmat. Ezeknek a feszültséggel terhes napoknak hangulatát tükrözik Dunlop 1861 feb­ruári jelentései, melyekből hol az osztrák kormány erélyesebb intézkedéseitől való ag­godalom ütközik ki, hol a magyarországi ellenzéki mozgalom veszélyesnek ítélt túl­zásai nyomában esetleg kialakuló nehéz helyzet elkerülését óhajtja. Hol azokat a ten-24 „The liberal Moderate party who now are struggling for the Constitution of 1848 are already ta­unted by what appears to be an enormous majority of the Nation, with being now too Conservative and too reactionary.". Dunlop - Bloomfieldnek, Pest, 1861. febr. 5. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 607/6.). 25 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom