Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 249 országon elvetik az egyes kormányok által hangoztatott benemavatkozás elvét - még Deák is állítólag azon nézetének adott hangot, hogy egy olyan nagyhatalomnak, amely ilyen elvet képvisel, nincs valódi politikája és igazi ereje. Oroszországtól nagyon tartanak, az 1849-es intervencióra emlékezve, és bizalmatlanok minden kezdeményezésükkel szemben. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy leghelyesebb lenne, ha a magyar koronát egy angol herceg nyerné el, és ily módon a kellő nemzetközi védelem is biztosítható lenne. Magyarország belpolitikai mozgalmairól, a különböző politikai csoportosulások törekvéseiről, hazai és nemzetközi kérdésekben is jelentkező nézeteikről adott Dunlop-információk nem múltak el hatás nélkül a Palmerston-Russell-kormányzatra és hozzájárultak ahhoz, hogy mérsékelt magatartásra intsék Londonból az osztrák kormányt, mindig is súlyt helyezve az osztrák birodalom stabilitásának fontosságára.1 9 Az első nevezetes Dunlop-jelentés után az angol különmegbízott rövidesen viszszatért Bécsbe, ámbár csak átmenetileg, hogy rövid időre rá ismét folytassa megkezdett magyarországi működését. így Dunlopot 1860 karácsonyát követően ismét Pesten találjuk, hogy még nagyobb aktivitással, körültekintéssel vesse bele magát az egyre összetettebbé, bonyolultabbá váló viszonyokba. Russell lord teljes mértékben helyeselte Dunlop küldetését, ami világosan kitűnik 1860. december 18-án kelt utasításából is: kifejezésre juttatva azon óhaját, hogy erőteljesen folytassa megkezdett tevékenységét, gyűjtsön információkat a Magyarországon zajló politikai mozgalmakról, azok szereplőinek minél árnyaltabb bemutatására törekedve. Az angol külügyminiszter óhajának eleget téve, a bécsi angol követség agilis titkára, Julius Fane, aki időnként helyettesítette Bloomfield követet, igyekezett alátámasztani Dunlop működését. Az utóbbi jelentéseit nemcsak továbbította Londonba, de értékelte, kiegészítette és magyarázta is azokat - sőt maga is igyekezett minél több önálló információt is küldeni megbízóinak a magyar kérdés alakulásáról. Russell utasításait értelmezve, kibővítve, Fane igen részletekbe menő cselekvési programmal látta el Dunlopot, konkretizálva feladatait, hangsúlyozva teendői között: alaposan derítse fel a magyarországi ellenzéki mozgalmak valóságos erejét, társadalmi befolyásukat, adjon választ továbbá arra is, hogy Magyarországon az Októberi diplomával hatalomra került ókonzervatív erők mennyiben képesek a dinasztiahűségükkel összhangban álló céljaikat valóra váltani, elszigetelni és meggyengíteni az úgynevezett „szeparatista" erőket. Londonban ugyanis tisztán kívántak látni abban a tekintetben, hogy kik is gyakorolnak döntő befolyást a magyarországi ellenzéki csoportokra, kik képesek kellő mederben tartani a feltörő népmozgalmakat, kik alkothatnak kormányzóképes erőt, kik adhatnak a körülményekkel számoló programot és milyen erőket - hazai és nemzetközi tényezőkre egyaránt gondolva - állíthatnak maguk mellé. Mindezek tekintetében igen különböző vélemények kaptak lábra. Akadtak ugyanis olyan nézetek is, melyek szerint a „Kossuth-Mazzini párt" - melyet a francia ügynökök is támogatnak - befolyása alatt tartja az ellenzéki mozgalmat, és az első kedvező alkalommal demokratikus forradalmat robbanthatna ki. Más vélemény 19 Dunlop Loftusnak, Pest, 1860. nov. 30. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 600. Conf.).
