Századok – 1990
Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219
HADSEREG, TÁRSADALOM, KÜLPOLITIKA A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 231 ző őrmester kulcsfigurává vált az egész politikai szocializációs folyamatban!6 0 Annak pedig igencsak messzevívő politikai-tudati következményei lettek, hogy a Rajnától keletre a legszélesebb tömegek tudatában az állam és nemzet fogalmaihoz egyenruhás figurák képzete rögzült. így talán érthetőbb a Hitler-Mussolini-Sztálin jelenség is, az egyenruhában parádézó nem-katona diktátor elfogadása, sőt istenítése: a legtöbb ember számára az állami autoritást az egyenruha jelentette. A militarizált civilt azonban megelőzi a politizáló katona alakja: Németországban a munkánk lapjain majd sokszor előforduló Waldersee, Oroszországban Szkobelev képviselte ezt a típust. 1 A 19. század légköre még nem kedvezett a közgondolkodás nyílt militarizálása számára, ezért akkor még a politikába bekapcsolódó katona a jellegzetes, nem pedig a katonákat majmoló civil - a soreli erőkultusz még éppen csak megszületőben volt.6 2 Katonaság és hatalom kapcsolata a 19. század utolsó harmadában rejtett maradt: fomálisan még a leginkább katonai jellegűnek tudott Porosz-Németországban sem a hadsereg uralta az államéletet, bár informális befolyása egyre nőtt.6 3 A témánk szempontjából legfontosabb térségben, a sokak által vitatott középeurópai régióban (mely alatt a német kisállamok, Poroszország és a Habsburg-birodalom területét értem) - állam és társadalom kapcsolatában az állam szerepe mindig markánsabban rajzolódott ki, mint a nyugatabbra fekvő vidékeken. A meglehetősen szövevényes államokon belüli és államközi kapcsolatrendszer miatt a hadseregek szerepe az egész térségben kitüntetett maradt: a napóleoni háborúk, 1848/49, s a német és az olasz egységállam megalakulását kísérő háborúk tapasztalatai és eredményei a hadseregek pozícióit csak erősítették. A viszonylagos elmaradottság körülményei között kibontakozó fejlődés teret adott a gazdaság és technika területén a legmodernebb újításoknak is, míg politikai-ideológiai téren a múlt erői maradtak hangadók, itt a preidusztriális korszak jellegzetességei éltek tovább.64 Modern technika és konzervatív ideológia párosítása pedig egy különösen veszélyes elegy kialakulásához vezethetett, s vezetett is a 20. század elejére. A hadseregek kitüntetett szerepe a térségben távolról sem valamiféle vagy néplélekbeli végzetnek tudható be: a vontatottan és korlátozottan végbemenő polgári átalakulás kísérőjelenségével van dolgunk. A politikai fejlődés felszínén észlelhető események világosan utaltak a társadalmi konfliktusokat eldöntő hadseregek jelentőségére, s így érthetően alakult ki a képzet az 1870-es évekre: a német egységet a porosz hadsereg hozta létre, a Habsburg-birodalom egységét a császári hadsereg mentette meg.65 így nem csoda, ha a legélesebb belpolitikai konfliktusok is a hadsereg irányításának kérdése körül robbantak ki, így a porosz alkotmánykonfliktus 1860-1866 kö-60 Oncken, H.: Politik und Kriegsführung. Bremen 1929 : 3-10, Obermann, Ε.: Soldaten, Bürger, Militaristen. Stuttgart 1958 : 122-124. 61 Hinsky i. m. 222. 62 Vagis i. m. 167., Schieder, T.: Staatensystem als Vermacht der Welt. Berlin 1977 : 225. 6< Hadsereg és politika általános kapcsolatára ld. Huntingten, M.: The soldier and the state. Cambridge Mass. 1957 : 86. 64 Bcrgliahn i. m. 24. 65 Craig, G. Α.: The politics of the prussian army. London-New York 1956 : 11.
