Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
210 BÁRÁNY GYÖRGY var korábbi álláspontját, és komoly engedményt jelentett az ortodox papságnak, melynek így alkalma nyílt országos méretekben tovább folytatni a parlamenti vitát Bécs és a magyar újkonzervatív adminisztráció segítségével. Eltekintve a királyi rendelet és a krakkói felkelés érdekes egybeesésétől, Metternichnek és Apponyinak jó oka lehetett mind bel-, mind külpolitikai szempontból arra, hogy helyreállítsa a jó viszonyt a magyarországi szerb vezetés alatt álló ortodox egyházzal. A megfontolások között szerepet játszott egy kibontakozóban lévő enyhülés Szentpétervár és Róma között, az orosz együttműködés szüksége a Balkánon, főleg a Szerbia körüli zűrzavarban, valamint az, hogy csökkent a veszélye az „autokrata" beleszólásának a Habsburg-korona országainak dolgaiba a nemkívánatos házassági kapcsolat elvetésével. Mindez további magyarázatot és kutatást igényel, amely messze túlnőne a jelen tanulmány keretein. A királyi rendelet Magyarországot érintő vonatkozásai talán nyilvánvalóbbak, így ezeket tekintjük át röviden. Azt is mondhatnánk, hogy a rendelet részét képezte a kormányzat készülődésének a következő diétára: lépés volt afelé, hogy megakadályozzák a potenciálisan ellenzéki erők egyesülését a vallás kényes kérdésében, s kísérlet volt arra is, hogy az udvar megnyerje az ország ortodox lakosságának támogatását. A megyék reagálását a helytartótanács által hozzájuk továbbított királyi rendeletre a királyi adminisztrátor hatékony tevékenysége, az illető megye lakosságának etnikai és vallási összetétele, a liberális ellenzék ereje és sok más helyi tényező határozta meg. Torontál vármegye megyegyűlése - mely megye kevert népessége nagyszámú képzett és jómódú szerbet is magába foglalt - tudomásul vette az ortodoxok helyzetét rendezni kívánó királyi rendeletet, és törvénybe kívánta iktattatni a következő diétán.8 2 Komárom megye gyűlése a rendeletben sérelmet látott, mert az olyan témával foglalkozott, amely a törvényhozás hatáskörébe tartozik, és most a törvényes eljárás mellőzésével nyúltak hozzá. Mégis törvénybe kívánta iktatni, s mivel ésszerűnek ítélte, ideiglenesen elfogadta és elrendelte közzétételét.83 Pest vármegye hasonlóképpen szorgalmazta a rendelet kodifikálását a következő diétán, hangsúlyozva, hogy a haza minden polgára a törvény védelmét kell, hogy élvezze a vallás- és lelkiismereti szabadság dolgában. A rendeletet a megyei szolgabíráknak is figyelmébe ajánlották.8 4 A zalai megyegyűlés is elismerte a királyi rendelet pozitívumát, de a Dehogy elvesztette hatáskörét a katolikus-ortodox vegyes házasságok terén a katolicizmus szupremáciája következtében, amelyet az 1791: 27. tc. hivatalosan fenntartott. Metternich megkísérelte megmagyarázni az ortodox egyházzal szembeni politikáját Szentpéterváron, ld. levelét Ausztria oroszországi nagykövetéhez, Colloredo grófhoz 1846. március 7-én. Hangoztatva, hogy a magyar országgyűlésnek nincs joga dönteni az ortodox vallási ügyekben, s ezért az 1844: 3. tc. csak a katolikusokra és a „szakadár" protestánsokra vonatkozik, a kancellár mégis meg kfvánta nyugtatni a cárt, hogy a karlócai metropolita híveihez intézett pásztorlevele által(!) kifejezésre jut az a királyi akarat, mely a nem egyesült görög egyház helyzetét a római katolikus egyház szintjére emeli (entièrement assimilée). Vö. Andics Erzsébet szerk.: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. 1-3 köt. Bp. 1952-81. 1. köt. 194-95. 82 MOL. József nádor It. Ν 22. Praesidialia, 1846. 100 es. No. LXXXII/3 (1846. május 26.) 83 Uo. No. LXXXIV (május 25.) 84 Uo. No. LXXXVIII (június 9-10.)
