Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 207 úrhölgyek közé sorolja megjegyezve, hogy ő maga pártolja a főherceg orosz házasságát. Széchenyi naplója azonban arra is rávilágít, hogy a magyar ellenzék egyes vezetői készek voltak István főherceg nádorrá választása ellen szavazni abban az esetben, ha feleségül veszi a cár lányát.6 9 Széchenyi feljegyzései ekképpen egybecsengenek a muncius jelentéseivel több fontos ponton. Bár az 1843/44-es országgyűlésnek sikerült megbirkóznia a protestánsok sérelmeinek jelentős részével, az „ortodox kérdés" megoldatlan maradt. Ugyanolyan mértékben vált politikai kérdéssé, mint régebben a protestánsok ügye, sőt még komoly nemzetközi vonatkozásai is voltak. Míg a liberálisok a pánszlávizmus megnyilvánulását látták benne, az udvar legbefolyásosabb hölgyei súlyos fenyegetésként értékelték a katolikus hittel szemben. Végső soron ennek is voltak politikai vonatkozásai, s ez István főherceg és Miklós cár lánya eljegyzésének meghiúsításában nyilvánult meg. Itáliából hazatérőben a cárt Bécsben az anyacsászárné haragosan fogadta s szemére hányta, hogy szétzúzza a katolicizmust Oroszországban, továbbá kérdőre vonta, hogy vajon ő vallása feladására kényszerítene-e egy osztrák főhercegnőt, ha egy orosz nagyherceghez készülne féijhez menni.70 Öt hónappal később, 1846 májusában az osztrák császárné és az orosz cár neje között volt szóváltás az ügyben az utóbbi linzi látogatása alkalmával. Egy tiszteletére rendezett bankett után Miklós cár felesége szóba hozta lánya tervezett házasságát István főherceggel. Mária Anna császárné azt válaszolta, hogy Olga nagyhercegnőt szívesen látnák az osztrák dinasztia tagjainak sorában, ha ezt nem tenné lehetetlenné a cár magatartása^ amely azt tanúsítja, hogy nem hajlandó felhagyni a katolikus egyház üldözésével. A pörlekedés, intrika és kölcsönös bizalmatlanság a vallás kérdésének mind hazai. mind külpolitikai vonatkozásai körül, különösen ami az ortodox egyházat illeti, Viszota Gyula szerk.: Gróf Széchenyi István naplói. 1-6 köt. Bp. 1925-39. 6. köt. 291, 294, 303 és 331.; az 1845. nov. 29-i, dec. 3-i és 21 -i bejegyzések, valamint 1846. febr. 21. Azokról a talán irreális várakozásokról, melyeket Széchenyi István főherceg és Olga nagyhercegnő házasságához és az annak nyomán Pesten kialakuló pompás nádori udvarhoz és kulturális központhoz fűzött ld. Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846-1848. 1-2 köt. Bp. 1889. 1. köt. 137-143.; Idegösszeroppanása és az 1848/49-es Habsburg-ellenes felkelés veresége ulán a döblingi őrültek házában Széchenyi gondolatai időnként még visszatértek a házasság délibábos témájára. Egy önmarcangoló levelében, melyben hazája sorsán kesereg, és magát teszi felelőssé érte, így ír: „Mi marad most tenni való hátra? Imádkozni vagy a pisztoly! Ó fertelmes - most István ülne mint nádor Budán, alkalmasint Olga herczegnével feleségül, és a magyar faj adná a tónust és tactust Ausztriában! sőt Európában!" Majláth Béla szerk.: Gróf Széchenyi István levelei. 1-3 köt. Bp. 1889-1891. 3. köt. 631 és 33. Őrültek háza, Döbling, 1850. szeptember 7. Széchenyi Tasner Antalhoz. Egy brit jelentés szerint Elizabet Mihajlovna és Alexandra Nyikolajevna nagyhercegnők, I. Miklós unokahuga és legidősebb lánya, akik német protestáns hercegekhez mentek feleségül 1844 januárjában, megkapták a szokásos egymillió ezüst rubelt és félmillió rubel értékű ajándékot hozományként. A József főherceghez hasonló házassági szerződések kikötötték, hogy a leendő gyermekek protestáns nevelést kapnak majd, de a főhercegnőnek biztosítani kell saját vallásuk gyakorlását és azt, hogy legyen saját, orosz ortodox kápolnájuk. (Rothesay Aberdeennek, no. 11, 1844. jan 20. Russia, F. Ο. 65, vol. 298. PRO. Széchenyi bizonyára tudott ezeknek a megállapodásoknak a pénzügyi es vallási vonatkozásairól, és Metternich úgyszintén. Grunwald: La Vie de Nicolas I. 241-42. 71 SSE, 1814-1850 NV, Rubrica 16, Busta 413, Anno 1846, fasc. 6. fol. 143-44. Viale Prelà Lambruschinihez, no. 254. 1846. május 19.: ,,L' Impératrice di Russia a Linz".
