Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 205 volt. Eszerint a Habsburgok és a Romanovok régi vetélkedésének egyik epizódjával van dolgunk a Közép- és Kelet-Európa szláv népei feletti uralomért.6 4 Ez az interpretáció azonban alábecsüli a katolikus egyház érdekeltségét abban, hogy megakadályozza az ortodox cár máris fenyegető pozícióinak további erősödését Közép-Kelet-Európában, s ugyanakkor alábecsüli a pápai diplomácia kiváló képességeit is. A bécsi pápai nuncius útján tettek Rómának jelentést az I. Miklós által fenyegetett oroszországi katolikus és unitus egyházak fejei, s Altieri nuncius nem kímélte a szót, mikor lefestette, milyen veszélyt jelentett „a katolikusokat Kelet-Európában üldöző" cár lányának tervezett házassága annak a nádornak a fiával, aki már háromszor nősült a katolikus egyház keretén kívülről. Mikor a cár ismét javasolta Olga nagyhercegnő és István főherceg házasságát 1843 őszén, a magyar országgyűlésen tetőfokához ért az egyházi vita. A következő év februárjában Miklós titkos megbízatással küldte bizalmasát, Alekszej Orlov grófot Bécsbe, hogy emlékeztesse az osztrák udvart az I. Pál és I. Ferenc által kötött titkos megállapodásra, amely elismerte a Habsburg- és a Romanov-dinasztia közötti vallási reciprocitást házasság esetén.6 5 Metternich nem tudott a megállapodásról, vagy legalábbis ezt mondta a nunciusnak. Az emlékeztető egybeesett a heves vitát kiváltó királyi leirat megfogalmazásával, amely elutasította a reciprocitást a „szakadár" ortodox féllel kötött vegyesházasságok esetében. Orlov látogatásának és a magyar ortodox egyház reciprocitás iránti kérelmének egybeesése megerősítette Metternichet és Altierit abban a meggyőződésében, hogy mindkét törekvést meg kell hiúsítani mind a Habsburg-dinasztia, mind a katolikus egyház érdekében. Ha volt bármi kétség az összefogás szükségessége felől, akkor azt a nuncius táplálta, aki egyértelműbb biztosítékokat szeretett volna kapni a kancellártól afelől, hogy valóban meg kívánja hiúsítani a Habsburg-Romanov házassági szövetséget. Altieri még amiatt is aggódott, hogy Metternich esetleg beadja a derekát Miklós cár kedveskedésének, mivel az Melánia hercegnőt, a kancellár feleségét Szent Katalin-renddel tüntette ki.6 6 Amint azt a bécsi nuncius néha túlfűtött, általában „szigorúan bizalmas" jelentései tanúsítják, a házassági terv körüli diplomáciai kötélhúzás - s Altieri szerint mind a németek, mind a magyarok ellenszenvvel fogadták a tervet, amely elidegenítené a katolikus dinasztiát népeitől és a csehországi szláv „faj" „cserbenhagyásáhóz" vezetne - évekig folyt még az 1843/44-es országgyűlés befejezése után is, annyira nem akarta a cár feladni kedvenc tervét. Még Rómába is elment, hogy személyesen találkozzék XVI. Gergellyel, és megpróbáljon előkészíteni egy konkordátumot (amelyet 64 Winter: Russland und das Papsttum. 2. köt. 257-58.; Alan Palmer: Metternich. London. 1972. 290-91. 65 Ld. Lencyk: The Eastern Catholic Church and Czar Nicholas I. 124, 131, 133-35, 137-38, 141-42. 66SSE, 1814-1850, ANV, 280. G, fol. 38-44, 122. 1844. febr. 23., mire. 6. és július 26. Altieri l^mbruschinihez, nos. 1884, 1887 és 1979.: „Progelto de Matrimonio fra l'Arcida Stefano, a la Granduchessa Olga", ASV. Vö. Grunvald: I-a Vie de Nicholas I. 227-28.
