Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 197 lébe. Elrendelte a katolikus egyház birtokainak szekularizálását is és beleszólt a katolikus liturgiába, valamint az imakönyvek kiadásába.3 9 Bár egy kis viszály a cár és a pápaság között csak növelte az osztrák kancellár közvetítői szerepének jelentőségét, és így nem volt ellenére Bécsnek, az unitus egyház felszámolása Oroszországban potenciális kihívást jelentett a Habsburg-politika szempontjából, mely hagyományosan erősítette a görög katolikus egyházakat soknyelvű birodalmában, hogy gyengítse a katolikusellenes erőket, és hogy ellenőrzést gyakoroljon az egyház által serkentett, bimbózó etnikus-nacionalista mozgalmak felett. A cári expanziós politika a kulturális és vallási élet eloroszosításával egyetemben szintén fenyegetést jelentett a pápaság azon halvány reménye számára, miszerint egyesíteni lehetne a keleti és a nyugati egyházat a katolicizmus talaján. De sem az orosz kormány, sem a Szentszék nem akart helyrehozhatatlan törést okozni a másikhoz fűződő viszonyában. Ami pedig Ausztriát illeti, annak gyenge kormánya nem engedhette meg magának, hogy megsértse a „császár és király" hatalmas szentpétervári patrónusát, viszont az öregedő Metternich sem tett le arról a meggyőződéséről, hogy fenn kell tartani a pápaság erkölcsi és politikai tekintélyét a Napóleon bukása után létrehozott ellenforradalmi rendszer védelme érdekében.4 0 Ez a törékeny egyensúly a világi és az egyházi hatalom között Közép-Kelet-Európában az 1840-es évek első felében, valamint az egyházpolitikai és vallási kérdések elválaszthatatlan mivolta az a keret, amelyben az 1843/44-es országgyűlés vitáit vizsgálnunk kell. Wesselényi Miklós könyve, a „Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében", mely talán a legátfogóbb magyar kísérlet volt a nemzeti kérdés liberális megoldására a Vormärz idején, a kelet-európai társadalmi, nemzeti, vallási és nemzetközi erőtényezők áttekintésével kezdődött. Hogy megkerülje a cenzúrát, a mű Lipcsében jelent meg az 1843-ban összehívott országgyűlés előestéjén, de csak kevéssé vonta magára a figyelmet.41 Részben válasz volt Széchenyi előző évi akadémiai beszédére, 39 Eduard Winter: Russland und das Papsttum. 1-2 köt. Berlin, 1960-61. 2. köt. 237-47.; Meszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állani 1848/49-ben Bp. 1928. 17-19. Metternich aggodalmaira az orosz ortodox egyháznak az osztrák monarchia nem egyesült görög vallású, főleg délvidéki szerb lakosaira gyakorolt növekvő befolyása miatt, Pest és Bécs nem egyesült görög hívőinek a cárhoz mint az ortodox egyház fejéhez intézeti imái, valamint az orosz intrikák miatt Szerbia egyházi és politikai életében Id. Gustav Roloff: Fürst Metternich über die slavische und magyarische Gefahr im Jahre 1839. Mitteilungen des Österreichischen Instituts für Geschichtsforschung, LII, 1938. 69-70. Bizalmas baráti körben az osztrák kancellár nagyon kritikus hangon nyilatkozott a lengyel római katolikus egyházra gyakorolt orosz nyomásról ugyanannak a porosz jelentésnek a tanúsága szerint. A Szentszék reagálását a „keleti katolikus egyház Fehér Ruténiában és Ukrajnában" (sic), valamint a Lengyel Királyságban az 1830-as években történt üldöztetésére Id. Waxyl Lenczyk: The Eastern Catholic Church and Czar Nicholas I. Róma - New York. 1966. 132-38. 10 Alan J. Rcincrman: Austria and the Papacy in the Age of Metternich. Washington, I). C. 1979. 22.; Friedrich Engel Jánosi: Österreich und der Vatikan. 1-2 köt. Graz, 1958-60. 1. köt. 7-8.; Heinrich Ritter von Srbik: Metternich. 1-3 köt. Wien - Köln, 1925-54. 2. köt. 40-42. 41 Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós, lip. 1965. 468-69.
