Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 185 törvényjavaslat 1840-ben megkapta a királyi szentesítést. Az új törvény megengedte a zsidóknak, hogy a bányavárosok kivételével bármely városban letelepedjenek, s ez jelentős lépés volt a teljes emancipáció felé.2 Személyi, politikai és történeti okok folytán a protestáns kérdés alapvető szerepet játszott a magyar liberális nacionalizmus fejlődésében Ε szerep jelentősége talán hasonlítható ahhoz, amelyet a magyar nyelvnek a királyság hivatalos nyelveként való elfogadtatása jelentett. A magyar liberalizmus legnagyobb tiszteletnek örvendő, lánglelkű bajnokai közül jó néhány volt protestáns, például Kölcsey Ferenc, ifj. Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos is. A kálvinizmust gyakran mondták magyar vallásnak és némi okkal. A királyság csaknem 6 millió római katolikusának kevesebb mint a fele (2,5 millió) volt etnikailag magyar, az 1,6 millió kálvinista viszont 10 000 híján mind az volt. A 6,8 millió katolikus és unitus (görög katolikus) abszolút többséget alkotott a magyar-horvát egyesült királyságban, de a 2,4 millió kálvinista és lutheránus alkotta a katolikus Habsburg-dinasztia magyar ellenzékének gerincét.3 A katolikus konzervatívok egyre gyakrabban felváltva használták a „reform párt" és a „protestáns párt" elnevezést, mikor a liberális ellenzékre hivatkoztak a parlamenti vitákban. Hasonló tendenciát figyelhetünk meg a rendőrségi besúgók jelentéseiben is. Bár az alsó táblának liberális többsége volt az 1832/36-os országgyűlés óta s ez kedvezett a protestantizmus ügyének, a felső táblát továbbra is szilárdan kezükben tartották a konzervatív arisztokraták, akiknek soraiban az 1843/44-es diétán például helyet foglalt a hivatalos római katolikus és a hozzá kapcsolódó unitus egyház huszonöt főpapja is. Az 1,8 millió lelket számláló szerb ortodox közösséget, melynek privilégiumait többször is megerősítették a Habsburgok a 18. század folyamán, a karlócai metropolita és négy püspök képviselte a felső táblán, de protestáns egyházi vezető nem ült ott egy sem. A Corpus Juris-ba becikkelyezett 1606-os bécsi és 1645-ös linzi béke kikötötte, hogy a protestánsok szabadon gyakorolhatják vallásukat (liberum exercitium religionis vagy confessionis) a Magyar Királyság területén. Bár a bécsi egyezmény megemlíti a mezővárosokat és a falvakat is a nemesek, a szabad királyi városok lakói és a katonák mellett, a linzi határozottabban szögezi le a parasztok vallásszabadságát.5 Ám miközben biztosította a protestánsoknak a vallásgyakorlás szabadságát, a bécsi békekötés azt is rögzítette, hogy a vallásszabadságot „a római katolikus vallás sérelme nélkül" kell gyakorolni.6 Ez lényeges és kétértelmű kitétel, mivel minden 1848 előtt becikkelyezett magyar törvény kiindulási pontja a bécsi és a linzi békemegállapodás volt mint a lelkiismereti szabadság elvének elsődleges garanciája. De míg a protestánsok azt követelték, hogy egyenlők legyenek a katolikusokkal minden tekin-2 Kónyi Manó szerk.: Deák Ferenc beszédei, 1-6 kól. Bp. 1903. 1. köt. 529-30. old., 538-39. J Fényes Elek: Magyarország statistikája, .1-3 köt. Pest, 1842-43. 1. köt. 90-91. 4 Kovács Ferenc szerk.: Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója, 1-6 köt. Bp. 1894. t. köt. 81-83. 5 A II. Mátyás megkoronáztalása előtt alkotolt törvénycikkek. 1608: 1. tc. 1. cikkely; III. Ferdinánd II. decretuma, 5-19. cikkely (1647) 6 Pacificatio Viennensis anni 1606: „absque tarnen praejudicio catholicae romanae religionis".
