Századok – 1990

Figyelő - Kosáry Domokos: Magyarország a 17–18. század fordulóján – a régi és új határán I/126

FIGYELŐ Kosáry Domokos: MAGYARORSZÁG A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN -A RÉGI ÉS ÚJ HATÁRÁN A konferencián* sokféle témáról hangzottak el különböző - s olykor egymástól eltérő - vélemények. Abban azonban, azt hiszem, minden résztvevő egyetértett, hogy Buda visszavételének 300. évfordulóján nem pusztán és nem is elsősorban egy város vagy vár történetének egy fontos eseményéről emlékeztünk meg itt - bár a helytörténet szintjén ez is érdekes lehet, főleg az ország egykori s utóbb ismét eljövendő fővárosának esetében. Buda visszafoglalása ugyanis, ezen túlmenően, fordulatot jelző, fő eseménye volt a visszafoglaló háborúk egész folyamatának, amelynek eredményeként a régi Magyarország 1699-ig legnagyobbrészt, majd 1716-1718 között teljesen felszabadult a török uralom alól. Az, hogy Kara Musztafa nagyvezérnek 1683-ban - Szulejmán «zultán 16. század eleji próbálkozásaihoz hasonlóan - megint nem sikerült Bécset elfoglalnia, sőt súlyos vereséget szenvedett, kedvező alapfeltételt teremtett ugyan az ellentámadáshoz, de magában véve még nem bontotta meg az oszmán birodalom kereteit. Buda viszont a török uralmának a Duna középső medencéjében fő tartópillére volt. Az első olyan központi bázis, amelyet Szulejmán megszerzett volt magának, amikor úgy látta, hogy a közvetlen foglalás ideje végre elérkezett, és amelyre támaszkodva tovább szélesítette magyarországi uralmi rendszerét. Utóbb, a tizenötéves háború során, a keresztény seregek háromszor (1598, 1602, 1603) is hiába próbálták visszavenni, és minden erőfeszítésük végül is szinte reménytelen, felőrlő küzdelembe torkollott. Sőt az első új kísérlet még 1684-ben sem járt sikerrel. Annál meszebbmenő következménye lett viszont annak, hogy ezt a tartópillért most, 1686-ban, végre sikerült kidönteni. Az a folyamat, amelynek során a török uralom egykor Budára támaszkodva kiépült, most, Buda felszabadítása után, visszafelé zajlott le, gyorsított ütemben. Sőt egyidőre úgy túnt, hogy délen a balkáni népek emancipálódására is mindjárt sor kerülhet. Ez ugyan akkoriban nem járt tartós sikerrel, de lehetősége ezután mindenképpen jobban adva volt. Buda visszavétele tehát jelentős mértékben kihatott nemcsak közvetlenül a régi, soknemzetiségű Magyarország, hanem a Habsburg Monarchia s az egész dunai táj sorsának alakulására. Sőt Voltaire, majd utóbb, jó néhány külföldi, - így francia - történész külön hangsúlyozta e fordulat fontosságát általános európai szempontból is. Nemcsak abban, hogy a sikert végül is nemzetközi összefogás, egy sokban - ha nem is teljesen - közös európai akció tette lehetővé, és hogy igen nagy, lelkes külföldi visszahangja lett, hanem abban is, hogy Magyarország *Elhangzott 1986. szeptember 4-én, a „Buda, 1686" nemzetközi konferencia zárszavaként.