Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
122 BUZA JÁNOS—ALZBETA HOJ.O§OVÁ túl es anyátúl szármoztam, kényszöríttettem reá sokszor, hogy abban az én sok kárvallásomban megtérítene, mivelhogy őket is úgy illetné annak megfizetése, mint engömet, mert az mely jószágért énnekem köllött fizetnem, az anyánkkal együtt veszött, az én kezemben semmi nem maradott, ha maradott volna is, ő kezében maradott volna, mivelhogy ő bátyám volt énnekem, de sem őneki, sem énnekem nem maradott semmi is, hanem azt mondotta szegény bátyám, hogy az bankházi pusztán atyánktúl maradott egy nemös udvarhely marhajáró és szántóföldével együtt vagyon, éljed jó öcsém mint sajátodat, mert én szegény ember vagyok, s nem fizethetek, az mely udvarhely 40 forintot ér, mert városunkbeli Ágoston János uram is 40 forinton vett egy udvarhelyet ez megnevezett bankházi pusztán komáromi Pálfy Istvántul, Balassa Mihály uram is vött egy udvarhelyet ugyanottan Bankházán az ottvaló Deák Istvántul 40 forinton, az város is vött ugyanottan Buday Páltul, Ráday Andrástul és Földváry György uraméktul az Tukos Balázs részét 40 forintért, én magam is vöttem az érsökújvári Czuba Istvántul olyan 3 udvarhelyet száz forinton, az kihez az én Istenemben elnyugodott bátyám árváinak semmi részök nincsen. Ezt így megértvén Nagyságod, vannak az én bátyámnak öt árvái, az kik netalántán azt tudják, hogy az egész bankházi pusztát én bírom, s felét övéknek tartják, mert az nagyszombati királyi szabad városnak főbírájátul és tanácsitul vött levelet, s azt küldötték alá, hogy kielégíteném őket belőle, hatalmasul ne bírnám az ő részöket, ha penig ki nem elégítöm, tehát városunkbeli emberön kétszáz forintot vesznek érötte, én magam föl mentem volna Nagyságodhoz, ha egészségöm volna, de régtül fogván az Istennek súlyos kezeit viselem, az betegségöt, ennek előtte az én bátyám énrajtam sömmit nem keresött, sem penig városunk bírájának soha ez dolog felől nem küldött, mert eddig is elvetöttem volna én annak az gondját, mert ha szintén az az egy udvarhelytül meg köllenék válnom is, mégis szintén úgy bírhatnám én az bankházi pusztát, mert énnéköm 5 udvarhelyem vagyon ott, melyet saját pénzömön szerzöttem. Én éröttem senkit meg ne tartsanak, sem penig én bizony ki nem elégítöm őket, hanem jöjjenek alá, avagy embörüket küldjék alá, városunkból vármegye esküdtjeit kiviszöm szépön, igazán kimutatom, tegyék árossá, adják el, én nem tartok ellent benne, az ő jó szerencséjük az száz forinton eladhatják is, hiszöm annak is fele enyim leszön. Erre penig bizonyságom az egész város, hogy számban egyebet nem találnak az egy igaznál. Emiéköznek írásokban, hogy kertnek az árát is vöttem föl Latos István uramtul Kecskemétön, tudni illik 20 ezüst tallért, azt nem tagadom, mert vöttem nem 20 tallért, hanem 20 forintot, az mikor az szegény Istenben elnyugodott anyámat megölték, ugyanakkor ölték meg Sárközy Bálintot, az kinek az szekér előtt két ökre volt, mikor megölték őket, annak utána, hogy én is alá jöttem Nagyszombatból lakni, annak az embörnek két fia törvényre idézött, az miatt kényszöríttettem eladni azt az szálláshelyet, hogy azoknak köllött fizetnem, mivelhogy szekerese volt az anyámnak az atyjok, mikor megölték őket, ezt így megértvén Nagyságod is, fölküldöm az fiamat Nagyságodhoz, hivassa alá Nagyságod őket, adja eleiben Nagyságod, hogy én bizony nem ellenzöm, hanem adják el, s vögyék fel az ő részeket, mint saját örökségöknek árát. Ezöknek utána Istennek gondja viselése alá ajánlom Nagyságodat mind hozzátartozókkal egyetemben, actum Rats Kevin, anno dom(ini) 1643, die augusti 4.
