Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
116 BUZA JÁNOS—AL2BETA HOLOSOVÁ nek, 1713-ban Veszprém megye adta ki a nemesi bizonyítványt.3 6 Nem állíthatjuk biztonsággal, de teljesen lehetetlennek sem tarthatjuk azt, hogy névrokonok3 7 voltak csupán. Egyenesági leszármazást feltételezve Latos István útja Nagyszombatból a Dunántúlra vezethetett. A késő unokák között talán élt valami hagyomány arról, hogy ősük egykor Kecskemétről származott el. Dicstelen múltjának felhánytorgatásától az utódoknak azonban már nem kellett tartaniok. Latos István dolgai mind Kecskeméten, mind Nagyszombatban a feledés homályába merültek. Latos István kétes értékű karrierjének részleges bemutatását a viszonylag bőven rendelkezésre álló források tették lehetővé. Nem ő volt az egyetlen, aki hason-38 ' lóan cselekedett. Az ugyancsak Kecskemétről elszármazott Kis Nagy János Ovárról zsarolta volt hódoltsági ismerőseit, talán egykori kereskedőtársait. Mindketten érdekeltek voltak a marhakereskedelemben. A nagy üzletet nemcsak a két császár 39 vámja - a „török" és a magyar harmincad - terhelte, hanem akadtak annak egyéb vámszedői is, akik a zavarosban halászva kívántak sápot húzni. Ezek egyike volt a Nagyszombatból is továbbálló Latos István, aki a hasonszőrűeknél több nyomot hagyott maga után. Történeti irodalmunkban a kecskeméti tőzsérek kiválóságukról ismertek,4 0 jó hírüket nyilván nem a Latos-félék megvetendő cselekedetei, hanem a többség megbízhatósága, tisztességes élet- és üzletvitele alapozta meg. * * * A függelékül közölt levelek természetesen nemcsak Latos István viselt dolgairól tanúskodnak. Szecsey Pál leveléből olyan családi tragédia körvonalai tűnnek elő, amely nem tekinthető egyedinek a török kori Magyarországon. Szecsey Pál, illetve Latos István valamelyest jobban követhető életútja részben példa a korszak ellentétes irányú lakóhelyváltoztatására. Az utóbbi menekült a török uralom alá került országrészből, az előbbi pedig a biztosabbnak tűnő királyi Magyarországot hagyta oda, hogy a hódoltságban keresse boldogulását. Nem is eredménytelenül, mert a megnevezett ráckevei polgárokhoz - pontosabban hódoltságba hűzódott kisneme-36 KOszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében. Budapest 1899. 209. 37 Latos nevil dunántúliakról egyéb adatok is ismertek a történeti irodalomban. Latos Mihály győri lakost a fehérvári törökök fogatták el 1621-ben. Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában. Arrabona I. (1959) 129. A bölcskei Latos János és Latos György 1648-ban és 1649- ben többször hajtott fel marhákat Batthyány Ádám megbízásából. Zimányi Vera: Adalékok a Batthyányak XVII. századi marhakereskedésének történetéhez. Agrártörténeti Szemle 1961. 62., 68-84. Az 1656-ban elhunyt nagykőrösi Szarka János özvegyét, Fruttus Ilonát még 1662-ben is fenyegette, noha a korábbi vizsgálat éppen Kis Nagy Jánost marasztalta el. Pest megyei Levéltár. Acta Iudicialia IV. l/j. Fase. I. 1656. N. 4. 39 A váci török vámtisztviselők az általuk szedett vámot szintén harmincadnak, magukat - mint pl. ,,Ozmán aga" — főharmincadosnak, vagy éppen „...az hatalmas török császár harmincadjának hű gondviselőjének..." nevezték, az utóbbit „Zulimán hocza" írta. A budai basák magyar nyelvi levelezése. Szerk.: Eckhardt Ferenc —Szekfű Gyula-Takáts Sándor. Budapest 1915. 227. et passim., illetve Nagyszombat város levéltára, tanácsi iratok? Missiles 1592. november 1. SOKA Ν Trnave. 0 Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral. Kecskemét 1861. II. 170., 540-505.
