Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
A MAGYAR—SZLÁV ÉRINTKEZÉSEK KEZDETEI 5 névadói lehettek Sarkelnek. Más kérdés, hogy honnan ered a kazár népnév, és eredetileg kiket jelölt. A magyarok régi szláv nevét illetően némi kétely a tekintetben merülhet fel, hogy az óorosz YrpH 'magyar' népnév, mely a 12. század utáni szövegekben mindig nazális nélküli alakban szerepel (vö. Király, MNyTK. 141: 59—61.), tényleg az qgre denazalizációja során jött-e létre, s nem arról van-e szó, hogy az onogurok előnyomulásakor a szlávban elterjedt az qgre és a görögben az Ούγγροι népnév, de az onogurokat követő ugur ~ ugor népet a keleti szlávok kezdetben megkülönböztették ugri néven az çgri onoguroktól, később azonban a két hasonló népnév a magyarok megnevezésében csak YrpH formában jelentkezett. Ez esetben ugyanis számolni lehetne azzal, hogy az onogurokkal együtt megjelenő ugurokon magyarokat értsünk, mint régebben vélték. Ennek bizonyítását azonban a név korai orosz feljegyzésének hiánya teszi lehetetlenné. Priscos rhetor tudósítása szerint 463 körül a sabir népet (Szibéria névadóit), akiknek lakhelye az Aral-tó feletti A sávban kereshető, az avarok elűzték. A szabirok a Baskíria alatti Β sávból elűzték a saragur, urog [o'.ugor?] és onogur népet, s ezek átmenekültek a Volgán át a C térségbe, és esetleg a Donon át a DOD területre, ahonnan követeket küldtek a görögökhöz. A saragurok kezdetben biztosan a C térségben laktak, mert 466-ban lekalandoztak Transzkaukáziába is, az ugur népet pedig még 569-ben is itt, a CD térségben találta Zemarchos bizánci követ; az itt lakó ugurok tájékoztatták, hogy Alánia táján, a Kubán folyónál esetleg perzsák leselkednek, de végül is nem ezektől, hanem az ismeretlen oromuskhos néptől kellett a követségnek tartania. (Vö. Moravcsik: Studia Byzantina 86—93., és ByzTurc. a népnevek alatt.) Ez a körülmény azért nagyon lényeges, mert a kortárs szemtanú ellentmond annak a Theophanes és Nikephoros pátriárka által feljegyzett 7. század végi bolgár hagyománynak, hogy az onogur-bolgárok közös hazája, „Nagy Bulgária" a Kubán vidékén volt (Moravcsik, Studia Byzantina 100). Egykorú források a Maeotis mellett jelölik meg hazájukat, de mivel a Maeotis egy áthatolhatatlan északi és déli félre oszlik, melyen csak mondabeli hősök tudtak átkelni, a maeotisi őshaza kétféle módon értelmezhető. A 6. századi Jordanes azon közlése, hogy a Hunuguri-k főként prémekkel kereskednek (uo. 92) határozottan a Maeotis északi oldalára, a DOD térségbe helyezi őket; prémvadászokkal ugyanis ccsak itt érintkezhettek. Ami az onogurok történeti földrajzát illeti, őket a velük valószínűleg azonos nyelvet beszélő szabirok az A sávból jőve 463 táján űzték ki a Β hazából, ahonnan az onogurok a saragur 'fehér ogur' és az urog [ <jurog?], későbbi nevén ugur néppel együtt menekültek zömmel a CD térségbe és részben talán a Dontól nyugatra, a DOD térségbe. Ezt követte a szabiroknak a Β sávból a C sávba való átköltözése (575 előtt). Az avarok 558. évi előnyomulása eredményezte a CD térségben lakók szétválását; elsősorban azt, hogy a szabirok zöme a Kaukázus feletti CV térség keleti oldalán telepedett meg, ott ahol utóbb a kazárok zöme lakott, más részük talán már ekkor északra, a Volga-parti részek felé szakadt. Ekkor juthatott az ogur-bolgár törzsek egy része a Kaukázus fölé, s a szabirok kis része Transzkaukáziába, de az onogurok
