Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
TANULMÁNYOK Györffy György A MAGYAR—SZLÁV ÉRINTKEZÉSEK KEZDETEI ÉS „ETELKÖZ" MÚLTJA Az a kérdés, hogy a magyarok és szlávok mikor kerültek közvetlen kapcsolatba egymással, olyan kevéssé tisztázott, mint általában Kelet-Európa etnikai története az 5. és 9. század között. Elterjedt nézet, hogy a szlávság őshazája Kelet-Lengyelország és Fehér-Oroszország érintkező vidékén, a Pripjet-mocsaraktól délre volt, míg az ugoroké az Urál vidéken, s így közvetlen érintkezés a korai időkben nem állott fenn. Első közvetlen érintkezésről attól kezdve lehet beszélni, hogy az ant néven ismert keleti szlávok keletebbre húzódtak, a magyarok pedig a Don folyón átkeltek Nyugatra, ennek időpontja azonban ismeretlen. A közvetlen érintkezést mindenképpen megelőzte az, hogy a szlávok valamilyen más nép közvetítésével megismerték a magyarokat, a magyarok pedig a szlávokat, de hogy milyen néven, az vitatható, mert a szlávok magukra használt slavjan (sloven) neve ugyanolyan későn hatolt a magyarba, mint a szláv nyelvekbe a magyar (mad'ar) népnév. A magyarok saját magyar nevükön 870 előtt, amikor tájt a mohamedán geográfusok a Don és Al-Duna közti hazájukat Madzyarija néven nevezik, nem szerepelnek, és más népnevek alatt kell keresni őket. Ε térség I. évezredbeli népneveinek azonosítását több tényező nehezíti meg: 1. A népeket szomszédaik a múltban ritkán nevezték saját nevükön, hanem mások által használt, és eredetileg más népeket is jelölő neveken. 2. Ε népnevek változást szenvedtek azáltal, hogy más nyelvek közvetítésével terjedtek, és a közvetítő nyelvek ritkán ismertek. 3. A nevek többnyire nem egykorú kéziratokban maradtak fenn, hanem késői, romlott másolatokban vagy fordításokban. Azt pl. nagy valószínűséggel tudjuk, hogy a magyarok a németek megnevezésére használt német nevet szláv némbcb szó átvételével ismerték meg (Kniezsa, SzlJSz. 355), de hogy pl. Hérodotosz i. e. 450 körül az Urál vidéken lakó jürkai (Ίύρκαλ) nép nevét (IV. 22) szkíta nyelven kívül milyen közvetítéssel ismerte meg, megállapíthatatlan. Hérodotosz elbeszéli, hogy azok a szkíták, akik e távoli népekhez járnak „hét tolmáccsal és hét nyelven" intézik ügyeiket (IV. 24 ). Ε tolmácsolások révén pedig a népnevek átvett alakja is változást szenvedett. Hogy a történeti-földrajzi tájékozódást az ókori Szkítia és Szarmatia térségében, amelyben a tárgyalandó népek mozogtak, megkönnyítsem, a következő beosztást ajánlom:
