Századok – 1989
Tanulmányok - Gyóni Mátyás: A kievi ősévkönyv volochjai III–IV/298
A KIEVI VOLOCHOK 337 területeiről. A történeti tények tehát nagyon is indokolttá teszik azt a feltevést, hogy az Elbeszélés Волохы-jában, s így a Nestornál található II—IV. idézetünkben szereplő Волохы-ban is Nagy Károly frank-római és a későbbi duna-vidéki, pannóniai exponenseit kell látnunk. Lássuk mármost, mi a valószínűsége ennek a feltevésnek nyelvészeti alapon? Fentebb láttuk azt, hogy az ősgerm. *walxa- középkori germán származékainak osztatlan 'neolatin nyelvű nép' jelentéskörében benne volt nemcsak a Nagy Károlyféle frank-római birodalomba s utóbb a keleti frank birodalomba beletartozó Itália 'italicus' lakossága, hanem a frank-római birodalom nyugati részén kialakuló francia nyelvterület lakossága ('franciák, Franciaország'') is, vagyis a romanizált gallok és a velük összeolvadt germán frankokból kialakulóban levő francia nép, Nagy Károly birodalmának törzslakossága is. Láttuk, hogy az óizl. Ka/-/a«í/'Franciaország'-ot, az óizl. Valir 'franciák'-at, az óizl. valskr 'frank'-ot, 'vallon'-t 'franciaországi'-t is jelentett. Az ó-merc. wal-hnutu, az ang.-sz. wealh-hnutu, az óészaki walhnot, a dán valnäd, a svéd valnöt, a kfn. wälhisch nuß, a ném. wallnuss, melyek végső eredményben mind a lat. nux Gallica~ófr. nois gauge megfelelői, 'gall, francia vagy olasz dió' jelentésűek (vö. 22. jzl.). Az ősgerm. *walxa- származékai tehát már magukban a germán nyelvekben is jelenthettek 'romanizált frank'-ot, 'franciá'-t. Talán ennek egyik bizonyosságaként tekinthetjük azt a tényt is, hogy Nagy Károly főemberei között volt egy Walach nevű frank comes, aki e személynevét bizonyára romanizált származása alapján germán nyelvű lakosoktól kapta (Annales regni Francorum, id. kiad. 134; Regionis Chronicon, id. kiad. 70). A császári családnak volt egy Walahus nevű apát bizalmasa (Annales regni Francorum, id. kiad. 158—159. Itt azonban óvatosságra int bennünket az a körülmény, hogy ennek nevét a német kutatók Wala alakban rekonstruálják). Ez a Nagy Károly neolatin nyelvű, romanizált, francia és olasz alattvalóit is jelölő germán népnév éppen a frank-római birodalom kelet felé történt duna-vidéki előnyomulása révén tágító hatással volt a duna-vidéki szlávság nyelvének addig is megvolt vlachb-vlasi alakú szavának jelentéskörére, megerősítve abban a már meglévő 'italicus' jelentést s belevíve még a 'romanizált frank, francia, vallon' jelentést is. Innen van pl. az, hogy a bolgárban is kimutatható a vlaski alak 'frank'jelentésben (Melich J., SzlJsz. I, 153). A XVI. sz. előtti csehből is kimutatható a 'Franzose' jelentésű vlach alak: Wlach 'Gallicus', wlaska 'gallica' (ti. alma), wlaske (ti. sukno) 'Gallonicum'. A régi lengy. wloch-пак is megvolt a 'Franzose' jelentése; a későbbi Wlochy~ném. Wal'endorf 127l-ben még mint Prevakovic Gallicorum szerepelt (vö. I. Kniezsa: AECO 2 [1936] 126). Persze a duna-vidéki szlávság vlach szavának 'romanus, italicus'jelentése már Nagy Károly hódításai előtt is jelentkezett. Bizonyosan vlasi-nak nevezte az alpesi és pannóniai szlávság a svájci Graubündentől az Alpok keleti nyúlványaiig élő romanizált népmaradványokat, ezeket a magukat Romanus ~ Ladins néven nevező töredékeket, kiknek germán nevét e vidék Walch— Wall- kezdetű helynévanyaga őrzi. A dalmáciai romanizált lakosságot, melyet Konstantinos Porphyrogennetos 'PM^OCVOI, A latin források Romani, Laiini néven emlegetnek, A dunai és balkáni
