Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
564 PÉTER KATALIN ban is, hogy az 6 fia, I. Rákóczi Ferenc kiskorú volt még az apa halála idején. így Báthory Zsófia mintegy természetesen vette fel a családfő szerepét. Megtartotta azonban fia felnőtté válása után is. Ő tárgyalt I. Rákóczi Ferenc nagy horderejű házassági ügyéről Zrínyi Péterrel és francia diplomatákkal. Majd, amikor a házassággal megpecsételt közös politika zsákutcába futott, és a mozgalom vezetőit elfogták, Báthory Zsófia tárgyalt Rákóczi élete áráról. Az apóst, Zrínyi Pétert és két társát lefejezték; az anya kifizetett I. Lipótnak 400 000 forintot, és császári őrséget fogadott be az összes családi birtokkal együtt Sárospatakra is. Még örvendezhetett unokája, II. Rákóczi Ferenc születésén, de már ó sem élt, amikor özveggyé vált menye, Zrínyi Ilona hozzáment Thököly Imréhez. Zrínyi Ilona aztán rendkívül önálló egyéniségnek bizonyult; második férje mellett sem vesztette el belső függetlenségét. A szó szoros értelmében azonban - éppen házassága miatt - nem lett családfő. De nem került ilyen helyzetbe sok özvegynek maradt főrangú asszony sem. Elég csak a sárospataki földesurak özvegyen hagyott feleségein végigtekinteni, hogy kiderüljön: Lórántffy Zsuzsanna és Báthory Zsófia esete távolról sem volt tipikus. A 16. század eleji birtokosoknál, a Pálócziaknál az anyák rendre fiaiknak engedték át a birtokot és a családfő szerepét. Az utolsó Pálóczi lánytól viszont Perényi Péter elragadta 1526-ban Sárospatakot. Az ő halála után felesége a kellemetlen természetű fiú, Gábor miatt kényszerült háttérbe vonulni. Még a várból is kiköltözött a főtér egyik házába. Perényi Gábor felesége aztán gyermektelen maradt, és Sárospatakot is el kellett hagynia, mert az uradalomról szóló szerződés férje halálával, 1567-ben lejárt. A következő birtokos, Dobó Ferenc lányai és unokahúga, Perényi Zsófia, a századfordulón volt örökösök, nem is kívánkoztak a családfő szerepébe. Annyiszor mentek féijhez, ahányszor megfelelő kérő kínálkozott. Az utánuk sok viszálykodás mellett bekerült Lórántffy Mihály lánya volt aztán Lórántffy Zsuzsanna, aki először húgával, Máriával együtt örökölt, de apjuk halála után szinte azonnal féijhez mentek ők is. Mária meghalt, Zsuzsanna pedig majd csak özvegységével lett családfő. A főrangú nők ennyire sokféle helyzetét voltaképpen nem nehéz felderíteni. Már a 16. századból is maradtak róluk források, levelek, feljegyzések. A legzárkózottabbról pedig, Országh Ilonáról, aki Perényi Gábor özvegye volt, a temetésén mondott gyászbeszéd tartalmaz bőven adatokat. A sok forrás mégsem alkalmas arra, hogy a főúri asszonyok között a női családfő jelenségét tanulmányozni lehessen. Mert nincsenek módszeresen feldolgozható, minden előkelő asszonyról hírt adó feljegyzések. A leginkább átfogó adatsort még az országgyűlési névsorok adják. Minthogy az asszonyok az előkelők közül sem jelenhettek ugyan meg, de az özvegyek két-két követtel képviseltették magukat, az országgyűlési anyagokból az arisztokrata özvegyek mindenkori névsora összeállna. Ezek azonban nem vallanak az érintettek szerepéről a családban. A többi szétszórt, egyéb természetű forrásból pedig csak azt lehet megállapítani, hogy a főrangú nők ugyanúgy, többé-kevésbé véletlenül kerültek a családfő szerepébe, ahogyan a Rákóczi családbeliek. Nádasdy Tamás felesége például, Kanizsay Orsolya, aki 1562-ben maradt özvegy egy kisfiúval, családfő lett, és ebből a szerepből a fiú, Nádasdy Ferenc felnőtté válásával sem szorult ki. Míg élt, ő kezelte a birtokokat, és jórészt 6 tartotta a család társadalmi kapcsolatait. Sikerült a
